RESIDENT EVIL – Horror? Vígjáték? Akkor most mi a fene ez?
Egy alternatív Resident Evil-univerzum meglehetősen sajátos szabályokkal.
Már korábban is jeleztem nektek, hogy semmiféle konkrét kritériumom nem volt a filmmel szemben. Nem vártam, hogy szorosan kövesse a játékok eseményeit, és azt sem, hogy az általunk szeretett karaktereket emelje a középpontba. Azt hiszem, az elmúlt 25 év bőven bizonyította, hogy az élőszereplős filmek egyike sem tudott közel kerülni ahhoz az érzéshez, ami miatt mi, rajongók a Resident Evil-t szeretjük. A Capcomnak pedig az animációs filmekkel sem sikerült igazán maradandót alkotnia.
El kell fogadni, hogy a RESIDENT EVIL játék materiálként piszok jól működik, de egyéb mozgóképes alkotásban egyszerűen nem. A válogatott borzalmak közül nálam toronymagasan vezet a 2021-es katyvasz, a Welcome to Raccoon City: a rettenetes castinggal, a mindenhová odaerőltetett easter eggekkel, a sehová nem tartó történettel és a vaktában lövöldöző, béna Chris Redfielddel.
Szeretek félni, borzongató jeleneteket átélni, érezni a képernyőn történteket a saját bőrömön. Valami ilyesmit vártam most is, legalábbis ezzel nyugtatgattam magamat, annak ellenére, hogy a trailerek már célzottan éreztették, hogy elég könnyed alkotással lesz dolgunk.
Biztos sok kritikusnál látjátok majd, hogy ez minden idők legjobb RE-játékadaptációja. Csakúgy, mint a rendező esetében (...aki állítja, hogy játszott is a játékokkal) itt is felmerül bennem a kérdés: vajon mennyire ismerik azt a világot, amelyről ezt a véleményt alkotják?
Ettől függetlenül a rajongásuknak teret kell adnom, mert a film az elejétől a végéig szórakoztató, folyamatos feszültséget tart fenn, miközben újra és újra a fejemet a falba verető jeleneteket produkál a hétköznapi karakterek páratlan bénázásai miatt. A rendezőt ismerve ez valószínűleg koncepció: aki látta a Barbarian (2022.) filmet, mikor Justin Long az ingatlana értékesítése miatt centiről centire méri fel a helyiségeket, pontosan tudja, mire gondolok. :)
Na, de akkor nézzük, mit is tett le elénk idén a Resident Evil. Előtte azonban egy nagyon fontos dolgot tisztáznunk kell: az új film egy alternatív RESIDENT EVIL-univerzumban játszódik!
A T-vírus helyett itt egy parazitára emlékeztető vírus felelős a szörnyekért. Ne keressetek ismerős arcokat, cselekményszálakat vagy bármit, amit eddig megszoktunk. A történet középpontjában Bryan áll, akinek egy rendkívül fontos csomagot kell célba juttatnia. Ne várjatok bonyolult forgatókönyvet, mert a történet nem akar ennél többet. Az egészet pedig egy vígjátékba oltott horrorparódiába csomagolták. Szerintem ez alapvetően nem probléma, de sokszor túlságosan a humor felé billen az egyensúly, ami engem többször is kizökkentett.
Zach Cregger maga mondta a The Hollywood Reporternek, hogy a tesztvetítések során a nézők ugyan szerették a filmet, viszont túl viccesnek találták. Emiatt kivágott belőle annyi poént, amennyit csak tudott. Elmondása szerint az újabb változatot a közönség jobban fogadta, és ő maga is jobban szerette. Bevallom el nem tudom képzelni ezt, szóval remélem azért lesz egy Director's Cut később.
Ami viszont tényleg eszement volt, azok a szörnyek. John Carpenter (THE THING, 1982.) valószínűleg mind a tíz ujját szopogatja majd a monster design láttán, mert a lények – amelyek között az összes teljesen új kreáció – egyszerűen bombasztikusan jól néznek ki és elképesztően ötletesek, ráadásul kreatívan használhatók egymás ellen is. :)
Számomra a leginkább zavaró a karakterek bénasága volt. Egy bizonyos szintig ezt el tudom fogadni, és azzal is tudok azonosulni, hogy hétköznapi emberek hogyan reagálnának ilyen kritikus helyzetekben, viszont itt már elég durva túlzásokkal találkozunk, főként a laborban történő események során, de meglátjátok.
Az utolsó jelenet záró képsorainál, amikor megjelenik a csupa nagybetűvel írt RESIDENT EVIL, akkor éreztem igazán (...szinte sokkolt), hogy ez a film szinte semmiben sem az, amit Resident Evil-ként ismerünk – és mégis kurvára működött. Persze csak akkor, ha képesek lesztek félretenni mindent, és úgy tenni mint én, mindenféle elvárás nélkül beülni a filmre. :)
Rám egyáltalán nem jellemző, hogy egy filmet többször is moziban szeretnék megnézni, de most mégis ezt fogom tenni. Szerintem még a héten beülünk egy IMAX-os előadásra, aztán meglátjuk, merre billenek el. :)
