Resident Evil, avagy az átlagember kalandjai Raccoon City-ben
Szórakoztató film, de vajon valóban azt adja-e a rajongóknak, amit várnak?
Van néhány dolog, amit minden népszerű márka, kulturális ikon vagy megkerülhetetlen jelenség a magáénak vallhat, mint például a felemelkedés és hanyatlás, a fanatizált rajongók, az utánzók és a névhasználatból hasznot húzók. A Resident Evil-széria minddel elbüszkélkedhet, a kérdés csak az, ki és hogyan tekint ezekre. Ebből a szempontból talán a filmek voltak a legkevésbé megosztóak. A játékokat ténylegesen ismerő közösség szinte egymást túllicitálva szidta a korábbi filmes próbálkozásokat, teljesen érthetően.
Így, ebben a szellemben érkeztünk el a harmincadik évfordulóhoz és egy újabb filmhez, öt évvel a nagyjából senkit meg nem mozgató, ám mindenkit arcon csapó "Raccoon City visszavár" után, a bebukott Netflix sorozatról nem is beszélve. És megint csak az a fránya, levakarhatatlan Kaptár cím...
A várakozás ennél fogva többnyire minimális volt. De vajon korán ítéltünk-e?
Spoilermentes összefoglalónkból kiderül.
A Barbárt és a Fegyvereket jegyző rendező, Zach Cregger saját bevallása szerint nem rajongója, hanem egyenesen fanatikusa a Resident Evil játékoknak. Nem pusztán kijátszotta az összes részt: néhány címhez újra és újra visszatér. Noha sokat még nem lehetett tudni a cselekményről, a rajongók így is jó előre ízekre szedték, ezért nehéz dolga lett volna, ha abból indul ki, hogy mire vágyik a nép és hogy mindenki kívánságának eleget tegyen. Azonban, nagyon bölcsen, nem is ezen az úton indult el.
Az alap, amihez nyúlt, az örökkévalóságig feldolgozható Raccoon City-incidens, a fertőzés elszabadulásával. A látásmód azonban teljesen eltér a megszokottól: nem akart adaptációt és nem is törekedett igazán a sztorihűségre. Ezt már onnan is lehet tudni, hogy a város sorsa eredetileg szeptemberben pecsételődött meg, itt viszont az eseményeket átütemezték egy havas, téli estére. De ennél több, és sajnos potenciálisan zavaróbb eltérést is fogunk tapasztalni, ami miatt nehezen illeszthető a játékok univerzumába. És mielőtt mindenkit levennék az életről, szeretném kijelenteni, hogy ezek ellenére, szubjektív véleményem szerint a film kifejezetten jó lett!
Amit kapunk ugyanis, az egy új perspektíva, ami valószínűleg már valamennyi Resident Evil rajongó gondolataiban megfordult: mit tennék, ha a mindennapi életemből Raccoon City-be csöppennék, önmagamként? Hiszen a játékokban a civilek többnyire NPC-k. Mindig mi vagyunk a rendvédelem, a milícia vagy a környéki fenegyerek, aki, még ha újonc is, nagyjából tudja, hogyan kell helyt állnia és kiváló fizikummal rendelkezik. De mi a helyzet azzal, aki azt sem tudja, hol kell kibiztosítani egy fegyvert és nem is kifejezetten fitt? Vajon képes lenne boldogulni egy videójátékos szituációban egy átlagember? Mikorra ébredne rá, hogy a legnagyobb problémája nem az, hogy ma később ér haza?
Ennek szellemében, szinte játékos szemszögből nézhetjük végig az egész cselekményt. Van menekülés, lootolás, problémamegoldás és ügyességi részek. Mindez végigkísérve egy sajátos humorral, ami lehet a film előnye vagy hátránya, ez is csak a nézőn múlik. Amit viszont nem lehet elvitatni, az a hangulata. Nem csak szép, de jól is hangzik, nagyon megéri moziban megnézni. Bár nekem nem volt különösebb problémám sem a Barbárral, sem a Fegyverekkel, azért örömmel láttam, hogy nem sokban emlékeztet ezekre, a közepes intenzitású testhorrort leszámítva.
A karakterekről spoilermentesen nehéz írni, de számomra alapvetően szórakoztatóak és életszagúak voltak. Enyhén szólva nem irodalmi a kifejezésmódjuk, így hallunk káromkodást bőven. Az akciójelenetek sem olyanok, mint amit korábban megszoktunk, mert bár elaludni nem fogunk a filmen, nem fog túltengeni a tesztoszteron sem. Nem éreztem benne semmit olcsónak vagy erőltetettnek, így részemről a színészi játékkal meg voltam elégedve.
De hogy ne magasztaljam az egekig: mint korábban említettem, vannak eltérések. Súlyosak is. Nem olyan módon, mint a 2021-es filmben, ahol számunkra szent dolgokat vagy karaktereket gyaláztak meg és húztak végig a sárban, de pont elég lesz ahhoz, hogy néhány játékos még percekig üljön maga elé nézve, vagy jóllakatlanul jöjjön ki a teremből, fejcsóválva. És, bár a félelem szintén mindenkinek a maga megélése, én úgy találtam, hogy inkább ijesztő néhol, semmint hátborzongató. Ettől függetlenül persze azért tagadhatatlanul horror.
Zárógondolatként szeretném elmondani, hogy azért kihívás lesz kategorikusan kijelenteni, hogy rossz film, mert nem az. Szórakoztató, figyelemfenntartó, okosan hasznosítja a játékidőt. A 2021-es elődjét azóta sem néztem újra, ez viszont ismétlésért kiált. Mindenkinek jó szórakozást kívánunk a filmhez!
