Lecsófesztivál 2010
Székesfehérváron már hat, kis közösségünkben azonban még csak két éves hagyomány, az évente megrendezésre kerülő lecsófesztivál, amelyen idén is tiszteletünket tettük Székesfehérváron.
Coyote barátommal már reggel nyolc órakor elfoglaltuk a számunkra kijelölt főzőhelyet, és nekiláttunk a nyersanyagok előkészítésének. Abbatoo ismételten elvállalta a taxis szerepét, és a helyszínre fuvarozta a küldöttség nagy részét (köszönet érte), míg a társaság másik fele vonattal érkezett. Tizenegy órára már együtt volt a csapat, és megkezdődhetett a túlélő lecsó elkészítése. Idén Alex Menrich kapta azt a megtisztelő szerepet, hogy felöltse a szervezőktől kapott lecsókötényt, és elkészítse számunkra a magyar finomságot.
Meglepő magabiztossággal látott neki a feladatnak, amin nagyon meglepődtem és epekedve vártam az eredményt. Míg rotyogott a bogrács tartalma, kicsit körülnéztünk, és bekukkantottunk a versenytársak kondérjainak mélyére is. Igaz, hogy a rendezvény neve lecsófesztivál, azonban ez senkit nem kötelez arra, hogy kizárólag a címben szereplő fogással örvendeztesse meg az éhesen sétáló embereket, ezért a szemfülesebbek kóstolhattak helyben készített pacal-, vagy vadpörköltet, grillezett sertéshúst, frissen sütött kenyeret, és számos ínyenc fogást.
A szórakozásról színvonalas műsorok sokasága gondoskodott. A látogatók hallgathattak gyönyörű hangversenyeket német zenészek tolmácsolásában, vagy szabadtéri színházi előadásokat tekinthettek meg, az országalma mellett felállított színpadon. És ha valakinek akadt némi felesleges pénzmagja, bátran elkölthette a vásárban értékes portékákra.
A felállított sátrakban akadt minden, mi szem-szájnak ingere, az édességtől a népi hímzésen át a kerámiás munkákig. Nagyon szép kézműves munkálat láthatott a nagyérdemű, már amikor volt lehetősége a látás képességét használni, mert bizony ahol négyszáz bográcsban fő az étel, ott igencsak nagy az esély a füstképződésre.
Kis csapatunk tagjai is küszködtek a maró füsttel, és könnyekkel, de mégis feledhetetlen volt az együtt töltött idő. Délutánra elkészült Alex Menrich mesterműve, és nekiláthattunk a falatozásnak. Aki nem volt ott, és nem kóstolta, az bánhatja a dolgot, mert Alex barátunk lecsója fenomenálisra sikerült. Kellemes, kicsit édeskés, igazi magyar lecsó volt, melyből azonnal be is nyomott mindenki egy jó nagy adagot friss cipóval, és még az arra járó embereknek is jutott egy kevés. Szavakkal nehéz visszaadni azt a hangulatot, és környezetet, amely körülveszi az embereket egy ilyen eseményen, így feltétlenül nézzétek meg a helyszínen készült képeket is. A rendezvényre jövőre is kilátogatunk annál is inkább, mert Menrich Boy fogja készíteni a következő lecsót, ezért kívánjunk neki sok sikert!
A következő sorok nem a fesztiválhoz tartoznak, sokkal inkább egy személyes megjegyzésnek szánom. Az életem fordulóponthoz érkezett, és úgy alakult, hogy októbertől Németországban fogok dolgozni. Ennek annyi vonzata lesz, hogy kicsit messzebb kerülök a közösségtől, és lesznek rendezvények, amelyeken sajnos nem tudok ott lenni. Online továbbra is aktív maradok, amennyire csak tudok, bár kicsit kevesebb tartalommal tudok majd hozzájárulni az oldalhoz. Szóval legyetek jók, és öregbítsétek közösségünk hírnevét.
