Requiem: A Resident Evil, ami újra elvarázsolt

Miközben te már lehet, rég ki is maxoltad a játékot…

Nekem az első végigjátszáshoz pontosan 7 estére/éjszakára, összesen pedig több mint 18 órára volt szükségem, hogy „végigrohanjak” rajta! Az alábbi írásom nem teszt, csupán néhány élményemet szeretném most megosztani. Picit lehet hosszúra sikerült, ha van időd, olvasd el és beszéljük meg alább a kommentek között! :)

Számomra egyértelműen Raccoon City, és különösen az R.P.D. épülete hozta el azt a bizonyos, szinte megmagyarázhatatlan áttörést. A hely atmoszférája egészen különleges érzést keltett bennem. Már az oda vezető út során is éreztem, hogy valami különleges vár rám, de amikor újra beléptem a komplexumba, minden emlékem hirtelen életre kelt.

Régi, kedvenc folyosók tárultak elém, mégis egészen más hangulatot árasztva, mint valaha. Mintha ugyanaz a hely lett volna, de az idő és az események súlya teljesen új jelentést adott minden egyes teremnek és saroknak, árnyéknak és bútornak.

Ahogy lassan sétáltam a folyosókon és finoman mozgattam a kamerát, nehezen megfogalmazható érzés kerített hatalmába. Egy különös, mély nosztalgia és nyugalom keveredett bennem - mintha egyszerre lennék jelen a múltban és a jelenben. Ez az élmény annyira intenzív volt, hogy bevallom, érzelmi megrázkódtatásként hatott rám és másnap reggel is ugyanezt éltem át a reggeli ébredésnél. Ennyire magával ragadott!

Őszintén szólva, úgy érzem, órákat tölthettem el az R.P.D. épületében, csak nézelődve, felfedezve minden apró részletet. Abban a pillanatban tényleg úgy tűnt, mintha megállt volna körülöttem az idő.

--

Aztán a végén az első gondolatom az End Credits-nél az volt, hogy végre újra egy igazi RESIDENT EVIL játékkal játszottam, és MOST azonnal újra akarom kezdeni! IMÁDTAM! Ezt legutóbb a Resident Evil 2 Remake után éreztem, de ez most több és teljesebb volt, mert minden elemében új élményt kaptam.

INNENTŐL SPOILER ALERT!

A játék szokatlan szerkezete, a karakterek közötti váltás elsőre meglepő volt, de most, másodjára már egészen más hatása van. A két Ending közül elsőre a Bad Ending-et láttam, de számunkra, RESIDENT EVIL rajongóknak, végül csak egy befejezés képzelhető el, ugye. :)

Sok minden végül nem derült ki: például Leon és Sherry hogyan fertőződtek meg a T-vírussal, vagy Spencer, aki még az utolsó perceiben is Isten akart lenni, mikor és miért gondolta meg magát? Persze több dologra fény derült, így például Grace múltjára, valamint arra is, hogy a hatalmas szörnyeteg nem Alyssa Ashcroft volt.

Végszóként csak annyit: érzem, hogy a RESIDENT EVIL most nagyon jó kezekben van! Ha minden igaz, 2027-ben érkezik az egyik kedvenc epizódom, a Code: Veronica X, de addig is még nagyon sokszor szeretném a Requiemet végigjátszani - más nézetekben is, akár a teljes játékot First-person-ben. :)

Ha neked is voltak élményeid, amik megérintettek, a komment szekcióban jöhetnek Facebook-on! :)

Ja igen! Sügi közben már dolgozik a videóteszten! :)