Resident Evil 5 játékteszt
Március 13. óta a Resident Evil 5 végigsöpört a világon. Az Xbox Live és PSN szinte izzik a game-et Co-op-ban játszók egész hadseregétől, a fórumokat a játékkal kapcsolatos hozzászólások töltik meg, az eladások pedig napról napra tovább nőnek. Az eddigi diadalmenetet elnézve nincs kizárva, hogy 2009 első negyedévében máris megtaláltuk az év játékát!
A Resident Evil 5. része ezúttal nem csak a riválisaként emlegetett Silent Hill-t mosta le a színről, hanem sok más egyéb játékot is. A Silent Hill készítői jelenleg amúgy sincsenek a helyzet magaslatán, legújabb játékukat a Silent Hill: Homecomingot semmilyen értelemben sem lehet összehasonlítani a Resident 5. részével. Úgy fest, a SH rajongók szívét a nosztalgiával akarták meghódítani, mivel az új részben gyakorlatilag semmi újítást nem találhatunk. A grafika simán beilleszkedik a PS2-es játékok közé, a játékmenet mit sem változott, és a story is maximum betegességében múlja felül az előző részekét.
Nos, ezt kellene elvileg szembeállítani a Resident Evil 5-tel, ami jelenleg a „nextgen" játékok között a legszebb és legkidolgozottabb grafikával rendelkezik. Egy teljesen új játékélménybe vezeti be a játékost, aki közben megtapasztalja, hogy mi a különbség a más játékokból ismert Co-op rendszer és a Resident Evil 5-ben található „Partner rendszer" között. Ha jól figyeltem, akkor kb. most tartunk 5:0-nál a Resident Evil javára. A Silent Hill további szégyenfoltjai boncolgatása helyett inkább fújjuk le a mérkőzést, és térjünk rá egy igazi korszakalkotó játék bemutatására. Vizsgáljuk meg kicsit közelebbről a Resident Evil 5-öt.
Kezdésnek pár szót a játék történetéről. Elvileg már hetekkel a megjelenés után vagyunk, és nyugodtan leírhatnánk ide akár az egészet, mégis úgy érezzük egy ilyen remek történet nem ezt érdemli. Az 5. részben Chris azért érkezik Afrikába, hogy végrehajtson egy újabb küldetést a BSAA kötelékében. Ám ekkor még nem is sejtheti, hogy ez a kis kiruccanás hamar túlnő egyszerű küldetésen és becsületbeli üggyé válik, melyben összeforr a Wesker elleni bosszú és a Jill Valentine életéért vívott elkeseredett küzdelem. A játékot átszövi, egy minden eddiginél mélyebb érzelmi szál, aminek köszönhetően egyes jelenetek alatt kihagy majd a szívünk pár pillanatra.
A magával ragadó történet sokban köszönhető a látványos és néha megható, a játék grafikájával készült átvezető videóknak, amiket még a Metal Gear Solid látványelemekben bővelkedő bejátszásai is megirigyelhetnek.
Mint azt fentebb már említettük, a játéknak egyszerűen szemkápráztató grafikája van. A részletesség pedig ha lehet, még lélegzetelállítóbb. Annak idején mindenkit az nyűgözött le, hogy Chris-nek gyakorlatilag egyenként van kidolgozva minden egyes hajszála. Pedig ez nem több a jéghegy csúcsánál.
Az ellenfeleinket ugyanis legalább ennyire részletesen munkálták ki. Az övükön lévő apró zsebek cipzárjától a szuvas fogukon át, egészen az elmebeteg tekintetükig minden teljesen valósághű. És ha mindehhez hozzávesszük a mimikát, amivel a szereplők meg vannak áldva, nos, a játék közben egyre gyakrabban támad azon érzésünk, hogy egy filmet nézünk, aminek mi irányítjuk az eseményeit.
Itt azonban komoly vétek lenne továbblépni, mert ebben az esetben kihagynánk a játék helyszíneit, amelyek megérdemelnek egy külön misét. Eddig egyetlen részben sem játszódott még annyi helyen a cselekmény, a 6 Chapter gyakorlatilag 6 eltérő világba enged bepillantást. Indulunk egy lerobbant afrikai faluból, majd utunk sötét bányába vezet, ahonnan kijutva egy gyönyörű naplementének lehetünk tanúi. Majd autósüldözés következik, ezt követően pedig hajóra szállunk, amit mi magunk irányítunk. Csak a megemlített helyszínek kidolgozottsága is elég ahhoz, hogy az egyszeri játékost csodálkozásra késztesse. A Chaptert, ami a naplementében játszódik, jómagam és tudtommal minden egyes ismerősöm néhány perces néma csodálkozással kezdtük. Annyira gyönyörű, ahogy a lenyugvó nap vörösre festi a környezetet, és ha csak rövid időre is, de teljes békét varázsol a játéktérre, hogy eleinte nem is akaródzik továbbmenni az egyébként elszánt gamernek.
A hajós részben lévő vízről ugyanilyen ódákat tudnék zengeni, ám ez esetben bőven elég, ha annyit mondok: pont olyan, mint a valóságban. Ugyanúgy hullámzik, csobban, ha valami beleesik, vagy épp felfröccsen mikor hasítunk rajta.
A változó helyszínekkel pedig együtt változnak az álltaluk kiváltott érzelmeket. Az első Chapterekben megtapasztalhatjuk a pörgős akciót, ahol egy percre sincs időnk pihenni. Majd ezt követőn eljutunk a bennszülöttek falujába, ahol az akció már egyre bizarrabb lesz. Ezt követi a régi Umbrella labor, amikor is a játék átvált a korábbi részekből ismert horrorban. A story végül katartikus összecsapásban teljesedik ki egy vulkán kürtőjében. Kérdem én, lehetne egyáltalán ezt még tovább fokozni?
És ez még mindig csak a grafika volt. A Resident Evil 5 játékmenete olyan forradalmi változáson esett át, ami megreformálta a játékélmény fogalmát. Ez a hatalmas változás pedig nem más, mint a játékban megjelenő úgynevezett partner rendszer.
Ennél a résznél talán sokan bólogatnak, hogy „Igen, tudom mi az a partner rendszer, csak én általában co-op-nak hívom" Nos kérem, ne essünk tévedésbe, mert a kettő közel sem ugyanaz. Az eddig piacra került játékokban a co-op játékmód nagyon keresett volt ugyan, de akkor sem szólt többről, minthogy a játék történetének nem egyedül, hanem egy barátunkkal vágtunk neki. És a legkomolyabb együttműködést az jelentette, ha fedeztük a másikat, míg mondjuk a gaz ellenség hátába kerül.
A partner rendszer azonban valami teljesen újat mutat a lelkes gamereknek. A Resident Evil 5-ben ugyanis nem arról van szó, hogy egy szereplő helyett kettő bandukol végig a történeten. A RE5-ben két társ vág neki a pokoli küzdelemnek, akik egymást kiegészítve, segítve, fedezve, védve élik túl a leggyilkosabb kihívásokat is. Ezt azt érzést pedig csak még jobban elmélyíti a játékmenetet teljesen kitöltő történet. Hőseink számtalanszor mentik meg egymás életét, többször említik, hogy csak együtt van esélyük a túlélésre, és egy gombnyomással lehetőségünk van arra is, hogy minden társunktól kapott segítséget megköszönjünk. Ezáltal valami olyat tapasztalhatunk meg, amit még eddig egyetlen játékban sem. Egy teljesen új érzést, amit leírni közel lehetetlen. Érezni kell!
Végül, de nem utolsó sorban a játék hozza az előző részekben már megismert extrákban való gazdagságot is, ami még 50-60 óra játék után is tud újat mutatni a játékosnak. A fegyverek fejlesztésével újabb és újabb gyilkoló alkalmatosságok válnak elérhetővé. Minél jobban működünk együtt társunkkal, ő annál szívélyesebben és közvetlenebbül viselkedik velünk.
Most is helyett kapott a játékban a Merceneris mód, ahol a cél: viszonylag rövid idő alatt minél több ellenfél likvidálása, kezdetben egyetlen pályán két különböző karakterrel. Ám ahogy egyre többet hentelünk a speciális játékmódban, 7 újabb pálya és 8 szereplő válik elérhetővé. Emellett már csak hab a tortán a több tucat játékban elrejtett kincs és 30 furmányosan eldugott BSAA embléma, amelyek megkeresése komoly türelmet és leleményességet kíván a felkutatásukra vállalkozóktól.
A zenei aláfestések pedig gyönyörűek lettek, jelenlegi kedvenceim (Alex Menrich) a 6.3-as chapter első felében hallható pörgősebb tipikusan Resident Evil hangulatot árasztó „Majini IX in flames", és a rendkivül érzelmes „Sad but true", chapter 5.3 végén hallható muzsika.
A fentiek fényében azt hiszem már kevésbé meglepő az a diadalmenet, amit az 5. rész bejár. Az eladások már több millió eladott példány fölé kúsztak, és nem tűnnek lankadni. Ezzel az 5. rész már most az eddig legjobban fogyó epizóddá lépett elő. Megjelenése óta több toplistán is magáévá tette, és komolyabb kihívó hiányában biztosan őrzi első helyét. Mindeközben pedig a netes forumokon napról napra szinte duplázódnak a játékkal kapcsolatos kérdések, vélemények, tetszés vagy épp nemtetszés nyilvánítások. Ezen jelenséget főszerkesztőnk Alex Menrich VIG-ként publikált cikke, a „Resident Evil 5 - a siker borítékolható" is részletesen körbejárja az IGN kissé kopottas, időben visszahajló cikkével. Ezúton is köszönet Haraszti Dórinak a fordításért.
A játék következő részéről még vajmi kevés információ szivárgott ki, így egyelőre csak találgatni tudunk. Azonban már van, ami most biztos. A Resident Evil 5 részletes grafikai megjelenítésével, komplex játékmenetével, és eddig sosem látott partner rendszerével egy teljesen új mércét állított fel a nextgen játékokkal szemben. A kérdés csak az, lesz-e játék, és ha lesz, mikor, ami képes megfelelni ennek az új, igen magasan lévő mércének.
