Egy hűvös szombat estén izgatott Túlélők gyülekeztek az új Survivors HQ-ban. Készen arra, hogy megismerjék, és darabjaira szedjék a Valve legújabb játékát, a Left 4 Dead 2-t.
Annak idején az első rész teljesen új színt vitt a túlélő horrorok világába. A game megtalálta azt a kényes egyensúlyt, ami ahhoz kell, hogy valóban csak színtiszta túlélésről beszéljünk. Nem voltak benne túlvilági lények, sem elgondolkodtató fejtörők, de még csak kulcsok sem, amiket meg kellett keresni a továbbjutáshoz. Csak 4 túlélő volt, egyetlen céllal: anélkül megmenekülni, hogy bármelyiküket is apró darabokra szaggatnák zombivá alakult polgártársaik. Ennyi, ilyen egyszerű.
Persze ez még kevés lett volna az üdvösséghez. A fenti játékmenethez azonban társult egy fergeteges co-op rendszer, ami nem csak lehetőséget ad az összedolgozásra, hanem egyenesen megköveteli azt. A játékot expert fokozaton játszva a hősies ki- vagy előre rohanások pont olyan eredménnyel érnek véget, amilyennel a valóságban is zárulnának. Mégpedig karakterünk gyors és kíméletlen halálával. A Left 4 Dead-ben oda kellett figyelni a csapattársainkra. Megmenteni őket a zombi rohamoktól, segíteni rajtuk, ha egy speciális fertőzött kapta el őket. Gyógyítani, gyógyszerrel ellátni bajtársainkat. És ha a megfelelő emberekkel estünk a játéknak, ők is megtették ugyanezt értünk, mert csak így lehetett túlélni.
Az első rész számtalan zombi rajongónak okozott kellemes, illetve feszültségtől remegő levegőjű estéket, amiket sosem felejt.
Ennek fényében talán már sokkal inkább érthető az izgalom és kíváncsiság, amely a Túlélők csapatát lassan, de megállíthatatlanul kerítette hatalmába.
Szokásához híven a játékot Alex Menrich vezette fel, felhívva a figyelmünket arra, hogy ha nem játszottunk a második rész demójával, akkor készüljünk fel, mert ez ütni fog. Ütött is. Még el sem jutottunk a menüig, de a szánk máris tátva maradt. Annak idején a Left 4 Dead látványos intrója komoly népszerűségre tett szert még a játék megjelenése előtt. A folytatásban azonban ezt is sikerült überelni, mind hosszúságban, mind minőségben. Négy főhősünk a film elején jót nevet az instrukciókon, miszerint be kellene zárkózniuk és várni a segítséget. Ehelyett állig felfegyverkeznek és hozzálátnak, hogy szó szerint kivágják magukat a bajból. Az intró több percnyi kőkemény zombihentelés, apró, de nagyon eltalált poénokkal megfűszerezve. Tökéletes atmoszférát teremt a játékhoz.
Ezek után a menüt gyakorlatilag csak gyorsan végigpörgettük. Felirat be, hátha most is lesz pár jó duma, mint az egyben, új játékmód megjegyez, de aztán gyors kattintás a kezdésre. A sort Manboy nyitotta. Túlélő barátunknak komoly érzéke lehet az életben maradáshoz, ugyanis a játék indulása után azonnal feltűnt neki egy machete az asztalon, amit rögtön magához vett. Itt kezdődött csak az igazi móka. A grafika rengeteget fejlődött. A zombik most már úgymond teljes mértékben amortizálhatók. Le lehet lőni, vágni bármijüket, amitől a vér csak úgy spriccel. Egy-egy zombi támadás után pedig valóságos hullahegyeket hagyhatunk magunk után.
Na igen, aki az 1-ben azt hitte, hogy időnként sok zombi támad rá, az nagyon nagyot tévedett. Ami a második részben van, na az a sok zombi. Időnként, mikor megindul egy komolyabb roham, szinte a csapból is agyatlan ellenfeleink folynak. Potyognak az emeletről, másznak át a kerítésen, bújnak elő a csatornából és csak jönnek és jönnek. Ráadásul már easy fokozaton is szembetűnő, hogy jóval erősebbek lettek. Ha egyedül és nem társainkkal együtt szállunk szembe velük, szinte már borítékolható is a szomorú végkimenetel. És mindez még csak a jéghegy csúcsa. Az úgynevezett speciális fertőzöttek csapata három új játékossal bővült, akik nagyon meg tudják keseríteni az életünket.
A folyamatosan eszelősen vihogó Jockey egyszerűen a fejünkre ugrik, és onnantól arra megyünk, amerre ő akarja. Ez nem tűnik olyan nagy tragédiának, ám új barátunk hajlamos gyorsan egy komoly zombicsoportosulás közepébe kalauzolni, vagy épp egy méretes savtócsában megsétáltatni minket, ami mivel ilyenkor teljesen védtelenek vagyunk, könnyen végzetes lehet.
Következő újoncunk Splitter, aki a Boomerhez hasonlóan imád össze-vissza hányni, a különbség csak az, hogy az ő köpete nem a zombik fantáziáját mozgatja meg, hanem lemarja a húst csontjainkról. Savas hányadékával igen komoly területet képes egyetlen pillanat alatt beteríteni, amiből a gyors kijutás is csak nagyon ritkán segít. Mindemellett ha sikerül is megölnünk, hullája még szétterít egy utolsó savfröccsöt. Undorító dög...
És végül, de nem utolsó sorban itt van Charger barátunk, akihez talán a Mini-Tank becenév illene legjobban. Nem olyan nagy, mint testvére, cserébe viszont iszonyatosan gyors. Egyenes vonalban egy pillanat alatt elkap minket és felmossa velünk a padlót. Majd, mintha ez még nem lenne elég, megragadja a szerencsétlen túlélőt és nemes egyszerűséggel a földhöz kezdi csapkodni, amíg társai a segítségére nem sietnek, vagy meg nem hal. Ha nem sikerül nagyon gyorsan szabadulni gyöngédnek egyáltalán nem nevezhető öleléséből, pillanatok alatt kipüföli belőlünk a lelket.
Miközben a controller átkerül Carloshoz, elégedetten konstatáljuk, hogy az új kihívásokhoz új megoldásokat is kínálnak a fejlesztők. A fegyverválaszték gyakorlatilag megduplázódott, van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Megmaradt a jó öreg M16-os, de ezúttal akár Magnumot vagy egy AK-47-est is magunkhoz vehetünk. Sőt ráakadhatunk egy összebarkácsolt hangtompítós gépfegyverre is, de ha nem vagyunk jó céllövők a pályák egyes pontjain akár lézeres irányzékot is szerelhetünk stukkerünkre.
Ám még csak most jutottunk el a közelharci arzenálhoz. Bizony ezek is ott várnak ránk gyakorlatilag minden sarkon. Láncfűrész, machete, gumibot, de említhetném akár a gitárt is, amivel Carlos próbált meg a zombik fején zenét írni.
Persze a fegyver nem minden. Felszerelésünk is tovább bővült. Abbatoo szólt, hogy a sarokban porosodó defibrillátort nem kellene otthagyni, azzal ugyanis akár egy halott társunkat is újra tudjuk éleszteni. De akad lőszeres láda is, amivel mobil utánpótlást biztosíthatunk magunknak bárhol a csatatéren. És ha már karnyújtásnyira a megmenekülés, már csak egy nagyon pici kellene a sikerhez, hát belőjük az adrenalin injekciót, amivel emberfeletti erőre és gyorsaságra tehetünk szert, igaz csak egy rövid időre. A csőbomba is megkapta imádnivaló testvérét. Új változatával különös anyaggal boríthatunk be egy zombit, aminek hatására társai őt kezdik el csépelni helyettünk.
A játék teljesen magával ragad. Roxie és Cilkó lehet, hogy nem is a sorra szétfröccsenő zombik miatt mered szavak nélkül a képernyőre. Talán őket is a maximálisan kidolgozott táj nyűgözi le. A lekerekített formák, a pályák különleges megtervezése, aminek köszönhetően folyton azt érezzük, egy hatalmas területet kell bejárnunk, miközben valójában csak egy szeletét fedezhetjük fel.
Az óra vadul rohan körbe, miközben sorra játsszuk végig az új fejezeteket. Apró, mégis kellemes újítás, hogy ezúttal az említett chapter-ek nem különülnek el, hanem egy egésszé állnak össze. Úgy is mondhatnánk, túlélőink négyszer próbálnak elmenekülni, de csak ötödszörre sikerül nekik. Nem is tudtuk mind az ötöt végigjátszanunk, ami valószínűleg annak is betudható, hogy félúton elkezdtük babrálni a nehézségi szintet, és akkor valami egészen különlegeset fedeztünk fel.
Az egyedi, utánozhatatlan, kőkemény túlélő horrort. Expert fokozaton itt már tényleg nincs mese. Egyetlen meggondolatlan lépés és halottak vagyunk. Minden mozdulatunkat össze kell hangolnunk a többiekével, és szinte méterről méterre haladni előre a biztonságot jelentő Safehouse felé. Szinte már hihetetlen, de ezt még mindig lehet fokozni, mégpedig az új Realistic móddal. Ahol nincsenek jelzések, és mindenkinek csak egy élet adatik meg. Na, ez az a szint, ahol ha egy másodpercre valaki a csapatból nem arra figyel amire kéne, máris lehet újra próbálkozni az előző checkpoint-tól. De nem feledkezhetünk el a Scavange módról sem, ahol a túlélőknek menekülés helyett készletek begyűjtése, míg a fertőzötteknek ennek megakadályozása a feladata.
Közben újra és újra megdöbbenünk a megújult játékmenet apróságain. Most már nem elég megnyomni egy gombot és valahogy életben maradni, amíg kinyílik az ajtó. Helyette apró, elsőre könnyűnek tetsző feladatokat kell teljesítenünk a továbbjutás érdekében. Például kólát vinni a fegyverbolt tulajának, aki egy toronyba zárkózva ígéri meg nekünk, hogy cserébe szétlövi az utunkat elzáró méretes kamiont, hogy tovább tudjunk menni. Azóta is elmosolyodok, ha eszembe jut Manboy, ahogy a kólás rekesszel igyekszik szétverni a rátámadó zombik fejét, hogy végre eljusson a kis beadó nyíláshoz.
Mikor elérkezett a hazaindulás pillanata, kimerülten néztük egymásra. Igen, ez játék, a Valve megcsinálta. Nem az első rész sikerét lovagolta meg, nem elégedett meg azzal, hogy berakott a játékba két új puskát, meg egy új ellenfelet. A gamet a szó legszorosabb értelmében továbbfejlesztették, hogy még szebb, még élvezetesebb és mit tagadjuk, még nehezebb legyen.
A Left 4 Dead 2 egy gyönyörű és leírhatatlan hangulatú játék, ám a különleges játékélménynek része az extrém nehézség is. Ezért csak olyanoknak ajánljuk, akik nem ijednek meg a kihívásoktól. A Left 4 Dead 2 egy igazi túlélő játék, a Túlélők játéka.
Kicsi a világ
Valóban az. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy a tavasszal érkező Left 4 Dead 2 DLC-ben egy egészen különleges kalandot kapunk majd, ahol a játék két részének főhősei futnak össze egy fergeteges túlélőtúra erejéig. Az új chapter „The Passing" névre hallgat majd. A Valve elmondása szerint az új történet mellett tartalmazni fog egy-egy új lő- és közelharci fegyvert, egy plusz ellenfelet, mindezt pedig megfűszerezik egy újabb co-op játékmóddal. A második rész történetébe a Dead Center chapter után játszódó eseményeket tartalmazó DLC áráról azonban még nincsenek információk. Annyi azonban már most biztos, hogy az új tartalom Xbox 360 mellett a PC tulajdonosok számára is elérhető lesz.