Kaptár 3: A Teljes Pusztulás

A sokat és nagy reményekkel várt harmadik rész végre befutott. Az már persze más kérdés, hogy milyen eredménnyel. Szerény véleményem szerint a csütörtöktől a mozikban már mindenki számára megtekinthető filmre, illik legalább egyszer beülni, mert annyit mindenképpen megér. Úgy vélem a harmadik rész talán még ennél többet is, de ezt már mindenki döntse el maga.

Bevezető

Egy film bemutatásánál mindig ügyelnünk kell arra, hogy anélkül adjunk róla minél átfogóbb jellemzést, hogy elmesélnénk annak történetét. Azaz a kedves olvasót a moziba beülve is érjék újabb élmények, meglepetések, annak ellenére, hogy nagyjából tudja, hogy mire számíthat.
A harmadik részről a Fórumon már sok szó esett, majd jöttek az első traillerek, aztán pedig mint manapság már mindenről, a filmről youtube-ra feltett részletek. Ennek ellenére természetesen csak a mű teljese megtekintése után dönthetjük el, hogy ezúttal mit is sikerült összehoznia a készítőknek. Nos, akkor lássuk mit is nyújt a RE3 vagy ahogy itthon ismerik a Kaptár 3. része.

A történet

Aki figyelte az eddig szép lassan de folyamatosan kiszivárgó információkat, azoknak ezen a téren szinte semmi újat sem tudunk mondani. A film valóban egy nagy „világégés" után játszódik. Bár az „égés" szót ebben az esetben sokkal inkább lecserélhetjük a „fertőzésre".
Az időintervallumok nem teljesen tiszták ugyan, de nagyvonalakban annyi a lényeg, hogy Racoon City után valamilyen úton-módon a vírus elszabadult, és először az államokat majd az egész Földet megfertőzve. Ezzel nem csak szörnyet csinálva az emberekből és az állatokból, de elindítva egy komoly kiszáradási folyamatot is bolygónkon, ami jelentős elsivatagosodáshoz vezetett.
Gyakorlott Resident játékosok számára egy ilyen esemény nem is meglepő, sokkal inkább előre látható. Hiszen a játékokból már megtanulhattuk, hogy bármikor bárhol történhet baleset, aminek következtében az Umbrella derék tudósai sorra fertőződnek meg. Ha kicsit mélyebbre ásunk, azt sem nehéz elképzelni, hogy az említett vállalat egy esetben ne tudja kezelni a kialakult krízishelyzetet, ám ezt semmi szín alatt sem hajlandó belátni. Egy-két zombi vagy kísérleti állat kiszökik az adott telepről, és máris kész a katasztrófa. Hiszen a lények harapásukkal sorra fertőznék a gyanútlan népeket, és mire azok sejteni kezdenék miről is van szó, bizony már réges-régen késő lenne.
Tehát megállapíthatjuk, hogy az alapkoncepcióval semmi baj sincs.

Egy elkeseredett konvoj

Miután a fent leírt módon a Föld élő állományának nagy része vérengző fenevaddá változott, a maroknyi túlélőnek nem maradt más választása, minthogy konvojba szerveződve járja az elsivatagosodott tájat. Miközben benzinkutaknál, kis városokban próbál ellátmány, lőszert, benzint szerezni, hogy ismét tovább állhasson.
A filmbéli konvojt a játékból már ismert Claire Redfield vezeti, Carlos Oliveira valamint a mókás L.J. támogatásával. A mű kezdetén a kis közösség helyzete igen kilátástalan. Ellátmányuk fogytán, az apró sivatagi városok rendre üresen tátongnak. A zombik pedig újra és újra feltűnnek, húsra éhezve...

Megvalósítás

Nos a filmre ilyen téren, úgy gondolom abszolút semmi panasz sem lehet. A napégette nevadai sivatagban robogó autók, a szereplők napról napra való túlélési problémái, és a végeláthatatlan zombi seregek valóban egy elkeserítő jövőképet tárnak elénk. Főhőseink piszkosak, elcsigázottak, de ennek ellenére az összecsapásokban derekasan helyt állnak.
A zombik (már ha lehet ilyet mondani), gyönyörűek. Az arcuk szürke, a bőrük hámlik, bár a rohad jelző sokkal inkább helytálló ebben az esetben. Itt tartom fontosnak megemlíteni, hogy az előző részekkel ellentétben itt, a Holtak Hajnalának remake-jéből megismert szaladgálós zombik képezik a félelmetes ellent. Persze mind tudjuk, hogy a klasszikus zombi, nem gyors, nem ugrik, és főleg nem szalad, és még túlzottan erősnek sem mondható. Azonban a filmben ezúttal kapunk egy elég szűkszavú, de elfogadható magyarázatot arra, hogy ez miért van így. Ha jobban odafigyelünk, akkor ugyanis észrevehető, hogy nem minden élőholt, csak egy részük szaladgál. És amennyiben figyelmünk továbbra sem lankad, a párbeszédekből azt is megtudhatjuk, hogy ez minek a következménye.

Alice a csodabogár

Sokakkal egyetemben, a RE2 záró képsorai alatt azon kellemetlen érzés vett rajtam erőt, hogyha Alice már a puszta pillantásával, ráadásul egy kamera képernyőjén keresztül is képes gyilkolni, akkor vajon mit fog művelni a következő részben? Meglátjuk majd a lepusztult apokaliptikus világot, kicsit siránkozunk rajta, majd főhősnőnk megjelenik, és egy gondolattal visszaállítja a paradicsomi állapotokat?
Nos mindenkit megnyugtathatok, ettől nem kell tartanunk. Alice lényegében olyan maradt, mint a film első két részében. Jóval erősebb egy embernél, gyorsabb, aminek köszönhetően igen látványos akrobata mutatványokat hajt végre a harcok alatt. Emberfeletti, telekinetikus energiáit azonban csak igen ritkán használja, és ez ilyenkor kimondottan meg is viseli.
Alice-ról úgy érzem, hogy többet felesleges is lenne írnom. Aki ugyanis eddig sem kedvelte, azt nem tudom azzal vigasztalni, hogy meghal a film első 5 percében, mert ez nem igaz, illetve az, csak nem abban a formában, amiben az Alicegyűlölő tábor szeretné. Aki azonban kedveli a hölgyet, annak előirányozhatok vele kapcsolatban újabb számtalan harcot, megpróbáltatást, és még sok minden mást is, amit nem említenék meg, mert ugye a történetet nem itt meséljük el.

Horror vagy akció

Szánt szándékkal hagytam ezen témát utoljára. Bizony ennél a pontnál oszlik két táborra a RE fanok közössége. A megrögzött horror rajongók szerint ugyanis a horror arról szól, hogy lehetőleg minél több embert, minél undorítóbb módon beleznek ki, kínoznak meg, végeznek ki, lehetőleg még ennél is undorítóbb lények. Persze mindeközben a „szerencsés" túlélők, sötét és nyomasztó folyosókon, járatokban bolyonganak, ahol időről-időre rájuk ugrik, egy-egy újabb förmedvény.
A másik táborba tarozom jómagam is. Mi nem vetjük el annyira a horrorba keveredő akciófilmes jeleneteket. Mint azt már egy előző cikkemben is kifejtettem, nekem kimondottan tetszik mikor a „jófiúk" tábora halomra öli a zombikat, még akkor is, ha azok végül legyűrik őket, mert mondjuk olyan túlerőben vannak. Vagy említhetném a sokak által köpködött Alice-t is. Be kell vallanom nekem a hölgy tevékenysége az esetek többségében igen szimpatikus. Mondjuk mikor egyes szörnyek ellen végigpróbálja fegyverarzenálja összes darabját, és mikor ez nem vezet célra, alternatív megoldást keres a likvidálásukra. No persze az már más kérdés, hogy mikor mindezt már olyan szinten műveli, hogy a többieknek nagyon be sem kell avatkozni, akkor már engem is kicsit zavar a dolog.

És miután ilyen szerencsésen két táborra osztottam egyébként összetartó közösségünket, talán ideje lenne beszámolnom róla, hogy erre miért is volt szükség. A válasz pofonegyszerű.
Mivel a filmet a fenti két szempont alapján lehet megítélni. Ha az először ismertetett szemlélet tükrébe állítjuk, akkor azt kell mondanom, hogy bizony ez is olyan sz*r lett, mint az előző két rész. Egyszerűen borzasztó, hogy a szereplők fényes nappal mészárolják a zombikat, az egyébként is kihaló félben lévő hollókról nem is beszélve ahelyett, hogy hagynák, hogy azok látványosan kibelezzék őket. És akkor még nem is beszéltem Alice-ról. Jaj, még rágondolni is rossz. Hiszen ugyan mi helye is lenne egy horrorfilmben mindenfajta pszihés hókusz-pókusznak, génmanipulációnak, és egyebeknek. Igaz, hogy a T-Virust is egy laborban hozták létre, az első rész Lickerjéről nem is beszélve, de ebbe inkább ne menjünk bele. A film egy újabb baklövés, úgy ahogy van, és aki csak teheti még a mozit is kerülje el messziről, mert még a plakátok látványa is napokig tartó sokkos állapotot eredményezhet.
Persze nem szabad megfelejtkeznünk a jóval kevésbé népes másik kis csoportról sem, akik időnként kicsit tágabban értelmezik a horror fogalmát. Nos, hölgyeim és uraim. A film nagyon látványos, a story pedig érdekes. Persze nincsen túlbonyolítva, szóval nem kell attól félni, hogy esetleg a Silent Hill-hez hasonlóan a megtekintést követő hónapokban is súlyos kérdésként kísért majd álmainkban, hogy vajon miről is szólt a film. A lényeg, hogy az atmoszféra, a zombik, a cselekmény, mind-mind telitalálat. Az Extinction maximálisan visszaadja a világvége hangulatot, és az ebben rejlő a szereplőket átitató harci tapasztalattal keveredő elkeseredettséget. Mindenkinek csak ajánlani tudom a movie-t.

Összegzés

Mindezek fényében, itt sajnos csak ugyanazt tudom elmondani, amit fentebb már megtettem. Az Extinction nem tért vissza sem a játék, sem bármelyik könyv irányvonalához. Szóval akik az eddig konzolon látottak feldolgozását várják el tőle, azok ismét csalódni fognak.
Ha viszont próbáljuk úgy nézni, hogy a Resident Evil témát fel lehet dolgozni egy olyan szempontból is, hogy „mi lett volna ha?" vagy éppen „mi lenne ha...", nos akkor már közel sem ennyire elkeserítő a helyzet. Ha belegondolunk, az Umbrellánál alkalmazott félig kattant tudósok mesterkedése, már az első résznél nyilvánvalóvá tette, hogy ennek bizony nem lesz jó vége. Így a vírus kitörése mintegy várható és elkerülhetetlen következménye volt az első két rész eseményeinek. Persze lehetne kukacoskodni, hogy mitől lett sivatag a földből, meg mitől változott meg egyes helyeken a klíma. De aki eddig eljut szerintem nyugodtan elgondolkodhat azon is, hogy mondjuk mit jelent az öko egyensúly szó, vagy épp, hogy a RE2 játékban látott mutáns növények bizonyítják, hogy a vírus a növényeket is képes megfertőzni, tehát tényleg nem lehetetlen, hogy a vírus globális elterjedése megváltoztatná a Föld teljes arculatát.
Mindezek után ideje ismét elővennem egy jó, öreg magyar közmondást, ami szerint „egy szó mint száz". A film szerintem minden RE fannak megéri egy mozijegy árát. Hiszen a movie mégiscsak Resident, mégha sokak szerint méltatlanul bitorolja is ezen nevet.