Babylon A.D. - Filmkritika
Vin Diesel neve, Matthieu Kassovitz tapasztalata és a Maurice G. Dantec regény adaptációja tökéletes keverék lehetett volna ötcsillagos film elérésére, de a Babylon A.D. közepesnek is nehezen vallható…
Egészen másképp indult az egész: a francia színészek importálása nem tűnt megbocsájthatatlan hibának, Depardieu karaktere még hozhatott volna meglepetést is az amúgy fájdalmasan kiszámítható menetbe, de nem így történt.
A Maurice G. Dantec mű nem tehet semmiről, tartalmazott elég potenciált egy jól összehozott adaptációhoz, nem tudok hát másra gondolni, minthogy Mathieu Kassovitz baltázta el a lehetőségeket csúfondárosan. Érthetetlen az összecsapott rendezői hozzáállás, hiszen a párizsi születésű 43 éves direktor nem nyeretlen kétéves a szakmában, csillogott a Bíbor folyók-nál 2000-ben, brillírozott az Amelie csodás életének dirigálásában, és díjjal jelölték az Ámen-ben is. A kritikusok előszeretettel húznak le olyan projekteket, amelyek mondandójával nincsenek első hallásra tisztában, de a magam részéről meg voltam elégedve Mathieu 2003-as Gothika thrillerével is. Valószínűleg a sci-fi stílus nem tekinthető a francia úriember mentorának, csupán a dráma és thriller kategóriákban alkotott felejthetetlent. Szomorú, és kiforratlan tény.
A történet középpontjában egy fiatal lányka áll, aki természetfeletti képességekkel rendelkezik, s éppen ebből adódóan kapzsi, valamint hataloméhes embereknél úgy hat, mint fémreszelék a mágnes környékében. Szükség van hát egy védelmezőre, akinek bicepsze centiket ráver minden más szereplőválogatáson részt vett akcióhősére. A feladata nem túl gondtalan, de zsírosan megkent: a lány haja szálát is óvva el kell juttatnia őt egy orosz kolostorból egyenesen a nagy almába, New York-ba. A gond akkor lép fel, mikor elcsépelt fogalmak aktivizálódnak a forgatókönyvben, úgy, mint árulás, szerelem, orvtámadás...
Az első óra tekintetében nem tűnnek túl rettentőnek a látottak, ez alapján még egy középszinten felüli akcióval telített posztapokaliptikus világgal megfűszerezett sci-fi-vel is lehetne dolgunk, de miután megszállja a jelenetek perceit olyan kérdések, mint vallás, hovatartozás, filozófiai kérdések, kissé idomtalanul figyeljük a túl sok akciót túl sok filozófiával. Mathieu beismerte, hogy a stúdió utólag nem egy, nem kettő jelenetet kivett Vin Diesel színjátékából, és kíméletlenül bennhagyva az akciómozzanatokat változtatta kicsapongóvá a játékidőt. Az adrenalinnal felitatott töltelék-részek erőltetetten hatnak a film többi, egyébként helyén levő fizimiskájával szemben. Mennyivel egyszerűbb lett volna egy önmagunkba nézős, távolabbi, magasztos dolgokra rávezetős romlott jövőt figyelemmel követni, mint Vin Diesel bennhagyott cselekvéseit összevetni tízpercenként óránk számlapjával.
Mindezen negatívumok ellenére a Babylon A.D. nem hat ránk a bukottak érzetével, a főszereplő érdes-múltú kiléte, a különleges behatású lány kétségtelenül végzetes sorsa felvillanyozza kedélyeinket legalább annyira, hogy a néhol komor, máshol felengedő sci-fi-t 90 pecre komolyan vegyük. Szó, mi szó - Mathieu Kassovitz homokozóban taposó hátulgombolós módjára ejtett hibákat a Babylon A.D. szitáján, ez pedig arra ösztönözte a legtöbb kritikus urat és hölgyet, hogy eltekintsen az ajánlótól. A világban rejlett annyi tehetség, hogy posztapokaliptikus kliséket hanyagolva vérbeli utódjává váljon régi nagy klasszikusoknak, de az idén debütáló Az Út, vagy az Éli könyve megtette helyette is ezt.
A szereplők részlegéről még ejtenem kell pár keresett szót: az aktuális fenegyerek, Vin Diesel hozza a tőle várt nem túl kiemelkedő de helyén való játékot, de figyelembe véve azt, hogy effektive sok jelenete a kukában végezte, nyilván többet is letett az asztalra ugrálásnál és gépfegyver menedzselésnél. A mellékszerepben felsóhajtó Gerard Depardieu maszkírozása rém gyengére sikeredett, az amúgy is természet és fizika ellenes orrát sikerült megtoldaniuk pár centivel, így a vámtisztek bizonyára fegyvernek beillő tárgyként minősítenék. Mark Strong zseniális megnyilvánulásai alapjában véve megtalálják a nézővel közös hangszintet, csak éppen más filmekben, és nem ebben. Itt elhalványul az akciósorozatok lángjainak fényében, béke poraira.
A Babylon A.D. tehát nem okvetlenül nézhetetlen, fel van vértezve élvezetes pillanatokkal, a sztori vonulata sem túl giccses és kiszámítható, a zenei alap érdemel némi dicséretet Atli Örvarsson kíséretében, de ennyi. A legnagyobb jóindulattal adtam az alábbi pontszámot, erősen egyszer nézős termékről van szó, még ha érdekel az adott stílus, akkor is.
