Minden COG tag elmond egy történetet - 2. küldetés

Jelentés, a Túlélő osztag legutóbbi, COG tag felkutatására irányuló bevetéséről. A dokumentumot, csak A2-es besorolással, illetve külön engedéllyel rendelkező személyek tekinthetik meg. A jelentés tartalmának harmadik személy számára történő kiszolgáltatása kimeríti a hazaárulás tényállását, és a Resident Evil játékoktól való végleges eltiltással büntetendő.

Tárgy: COG tag felderítési művelet
Jelentéstevő: Chris hadnagy
Titkossági besorolás: A2

A Túlélő osztag által felderített második COG tag művelet az október 25-én megrendezésre került Budapest Game Show-val egy napon vette kezdetét. Az osztag következő tagjai tartózkodtak a rendezvényen: Leon S. Kennedy százados, a csapat vezetője, helyettese Chris hadnagy, a műveleti tevékenységért felelős Boop törzsőrmester valamint Sügi tizedes, a Kobra osztagból áthelyezett barátja Eddy tizedes, Konzi őrmester és Clayman közlegény.

A Game Show kimondottan jól sikerült. Mióta kitört a háború ritka az ilyen alkalom, ahol két locust szétfűrészelése között felüdülhetünk. Miközben elképedve bámultuk az újabbnál újabb fejlesztéseket, még egyikünk se gondolt rá, hogy ezen a napon életünk egyik legfontosabb bevetésén veszünk majd részt.

Délután fél ötkor kaptam hívást, az outsider-ek egyikétől. A koalícióba belépni nem kívánók, a jól védett városokon kívül próbáltak saját erejükből életben maradni általában inkább kevesebb, mint több sikerrel. Irántunk való ellenszenvüknek köszönhetően, nem sűrűn létesítettek velünk kapcsolatot, mégis előfordult, hogy hasznos információkkal szolgáltak, így történt ez most is. Az outsider-től érkezett hívás szerint egy újabb COG tag volt, a bázistól nem messze, a „senki földjének" nevezett ütközőzónában. Azonban annak koordinátáit nem volt hajlandó elárulni. A történteket azonnal jelentettem a századosnak, és bár mindketten tudtuk, hogy az információ nem feltétlenül megbízható, mégis felkapcsolódtunk hordozható terminálján keresztül a parancsnokság hálózatára.
Negyed órás keresés következett a beérkezett információk között, de nem találtuk nyomát, hogy bárki-bárhol újabb tag-et talált vagy jelentett volna. Azonban eddigre az osztag összes jelenlévő tagjának tudatába befészkelte magát a gondolat: „Mi van, ha mégis korrekt az információ?" Tudtuk, hogy kihez kell fordulnunk.

Kapcsolatban léptem Coyote őrmesterrel, aki épp kimenőn volt, és egy baráti bográcsozáson vett részt. Elmondtam neki a történteket rádión, és a várt hatás nem is maradt el. Az őrmesternél senki nem kereste elszántabban elesett bajtársaink COG tag-jeit. Úgy tartotta, hogy harcban elesetteink nem nyugodhatnak békében, míg dögcédulájukat vissza nem szerezzük. Így nem is volt meglepetés, hogy közölte, haladéktalanul a központba megy megszakítva kimenőjét, és minden követ megmozgat, hogy megerősíteni vagy cáfolni tudja az információt.

Az osztag visszatért a konferencia terembe, ám a további programokat, már csak feszengve figyelte. Mindenki Coyote hívását várta, és készült, hogy ha kell, azonnal terepre menjünk. Az áhított információ nem is váratott sokat magára. Alig telt el fél óra és Leon jelezte: Az információkat megerősítették, a COG tag, a pozíciónktól alig fél órára van. Coyote elindult egy csapatszállítóval a bázisról, rá azonban nem várhattunk, hiszen az út közel egy órát vett igénybe és a járműbe csak 4-en fértünk volna be.

A százados villámgyorsan kiosztotta a feladatokat és mi máris munkához láttunk. Mint tiszt, azonnal kérvényeztem két King Raven-t ami a helyszínre szállít majd minket. Sügi, Clayman és Eddy elment a közeli ellátó központba felszerelésért. Konzi és Boop összeszedték a cuccainkat, Leon pedig gondosan átmásolta a megadott koordinátákat a kézi helymeghatározójába. Húsz perccel később már mind úton voltunk.
Nem tartott sokáig, hogy odaérjünk, mégis méretes gombóc képződött mindannyiunk gyomrába. Itt volt a lehetőség, hogy a Túlélő osztag újabb COG tag-et szerezzen vissza, megmentve attól, hogy az ellenség kezébe jusson, és trófeaként mutogathassák egymásnak. Valamint mindenkit ösztönzött az ilyen esetekben két embernek járó elismerés is, ami a sikeres keresést követi. Eddigre már megállapodtunk. Akárki is talál rá, az egyik előterjesztett Coyote lesz a gyors és precíz reagálásért.

A koordináta a régen „Hajógyári sziget"-nek nevezett helyre mutatott. Persze már rég nem gyártott itt senki, semmilyen hajót. Azonban a szigeten nem zajlottak jelentősebb összecsapások, így a növényzete szinte érintetlen maradt. Emiatt a gépek nem is tudtak pontosan a koordinátákhoz letenni minket, csak a szigetre vezető híd közelében.
Fél órás idegőrlő séta következett. Innentől ellenséges területen voltunk, mégsem ez izgatta legjobban az egységet, sokkal inkább a tag közelsége.

A pontos helyszínre való megérkezés után konstatálnunk kellett, hogy a koordináta által megadott hely a lepusztult part és az erdő között van. De természetesen ez sem tántoríthatott el minket. Kétfős csoportokra oszlottunk és nekiláttunk, hogy szinte kőről kőre átkutassuk a területet. Harci érintkezésre csak elvétve került sor. A féltucatnyi ránk támadó locust 5 perces tűzharc után holtan hevert a parton. Miután Sügi is letakarította a vért láncfűrészéről, folytattuk a keresést. Eredménytelenül...

Ősz lévén, sötétedni kezdett, ami a keresés szempontjából nagyon nem volt jó. A területen ugyan nem portyáztak a locust-ok húsevő denevérei, azonban a sötétben tovább csökkentek esélyeink, hogy megtaláljuk az erdős terepen elrejtett relikviát. A százados megpróbált ugyan Raveneket kirendelni, hogy reflektoraikkal segítsék a kutatást, de a kérést megtagadta a parancsnokság. Így maradtak a rádióink kijelzői, valamint Leon egyetlen lámpája.
Az egyre inkább elkeseredetté váló kutatás közben felmerült, hogy a koordináta nem pontos, és talán a tag, a szemben lévő lerombolt Graphisoft parkban van, ám ezt rövid tanácskozás után egyenlőre elvetettük.

Coyote f8 körül érkezett meg. A csapatszállítóval nem tudott bejönni a szigetre, így azt álcázva a hídnál kellett hagynia. Az osztag többi tagja azonban már kimerült volt, és egyre inkább hajlottunk arra az álláspontra, hogy menjünk vissza a bázisra és majd hajnalban folytassuk a kutatást. Coyote őrmester azonban erre nem volt hajlandó. Így Leon-al gyors tanácskozást tartottunk, és döntést hoztunk.
Sügi és barátja Eddy, Clayman közlegény szállására mennek, és megpróbálnak pihenni, hogy másnap hajnalban azonnal folytathassák a kutatást. Leon pedig átmegy Boop műveleti felelőssel a lerombolt parkba és körülnéznek. Félúton csatlakozott hozzájuk a két újonc Andrew Ashford és Jill Kalina. Coyote és Konzi őrmester pedig tovább kutat velem a tag után.
Az osztag zúgolódott kicsit a döntés ellen, hiszen mindenki maradni akart, azonban kénytelenek voltak elfogadni, hogy jobb, ha van tartalék tervünk, hiszen ha mindenki marad, és nem jutunk eredményre, nem lesz aki másnap hajnalban kijöjjön folytatni a bevetést.

Miután a többiek elmentek, hárman visszatértünk a koordinátákra és folytattuk a kutatást. Néhány kisebb támadás a sötétben is ért minket ám ezeket könnyűszerrel elhárítottuk. A kutatás több mint két órán keresztül folyt. Coyote szinte szétbontotta a terepet, de sem a tag-et, sem annak közelségét jelző GOW matricát nem találtuk. Közben a százados hívott minket, hogy ők sem találtak semmit, valamint, hogy Andrew őrvezető és Boop helyettese Alexia tizedes is csatlakozott hozzájuk.
Megjegyzés: A matricák a háború első hónapjaiban kerültek kiadásra a katonák számára. Mivel a rendkívül heves és sok színtéren zajló összecsapások miatt sok katona tűnt el nyomtalanul, vagy lehetett arra következtetni, hogy eleset. De sosem tudták, hogy hol. A kiadott matricákat, a katonák tereptárgyakra ragasztották, mikor sarokba szorultak, és helyzetük kilátástalanná vált. Így utólag azonosítani lehetett nagyjából a haláluk helyét, akkor is, ha mondjuk holttesteiket elhurcolták a locust-ok.

Konzi és én már egyre kevésbé tudtuk leplezni fáradtságunkat. Az órák óta zajló kereséstől éhesek, fáradtak voltunk, és a fák között besurranó széltől pedig egyre jobban fáztunk. Coyote mondta, hogyha akarjuk, vigyük a csapatszállítót, de ő marad, amíg meg nem lesz a tag. Ezt megvitatni sem volt időnk, ugyanis 22:00 magasságában ránk rontott egy corpser valahonnan az erdő mélyéről. A hatalmas locust ellen esélyünk sem volt, főleg, hogy az elszórt harci érintkezések miatt már fogytán volt a lőszerünk. Kénytelenek voltunk visszavonulni. Ezzel a keresés első szakasza eredménytelenül zárult le.

A keresés többi részében sajnos személyesen nem tudtam részt venni, így az alábbiak az osztag többi tagjának, köztük felettesem Leon S. Kennedy elmondása, valamint jelentésén alapul.
Másnap Coyote-tal kiképzésre kellett mennünk, azonban még így is tartottuk a kapcsolatot a Túlélő osztag többi tagjával. Rajtunk, és Konzi őrmesteren kívül az osztag többi tagja visszatért hajnalban a helyszínre és párhuzamosan kezdték meg a kutatást a szigeten, valamint a Graphisoft park romjai között. A kora délutánig tartó keresés ismét eredménytelenül zajlott le.

Hétfőn mindenki különböző megbízásokat kapott, így az önkéntes kutatást nem tudtuk folytatni. A keddi nap folyamán az outsider kapcsolatba lépett a századossal és azt állította a tag még mindig kint van. Eddigre az információ megbízhatósága már alaposan megkérdőjelezhetővé vált, ám ennek ellenére derék felettesem nem merte kockáztatni, hogy az ő lelkén száradjon, ha a tag az enyészeté lesz. A Túlélő osztag minden tagja kiküldetésen volt, így a parancsnokságtól kért néhány embert valamint egy járművet, a helyszín megközelítésére valamint biztosítására.
Újabb elszánt kutatás kezdődött, ami éjfél körül ért véget a corpser ismételt feltűnésével, de a COG tag megtalálása nélkül. Talán ezaz a pont ahol minden más osztag feladta volna a keresést, de nem a Túlélőké. Leon ismét kérvényezte, hogy szerda hajnalban bocsássák rendelkezésére a Túlélőket, ezt azonban elutasították.
A fél éjszakát kérvények írásával töltötte, aminek köszönhetően szerda hajnalban egyedül ugyan, de egy harckocsi védelme alatt térhetett vissza a helyszínre. A könnyebb mozgás érdekében nem viselte a rohampáncélt sem, csak egy kézi magnumot két tárnyi lőszerkészlettel. A képeken, a hónaljtokon viselt fegyver nem látszik a kabátja miatt. A képeket a tank személyzetének gépágyúsa készítette a kutatás dokumentálása céljából. A harckocsiról, valamint személyzetéről készült képeket a parancsnokság nem tette elérhetővé így azt nem tudom csatolni ezen jelentéshez, csak a századosról készülteket.

Szerda reggel 7:30. A levegőben még érződik az előző napokon leszedett locust-ok oszladozó hullájának bűze. Leon egyedül tette meg ezúttal a koordinátához vezető utat háta mögött a méretes harckocsival. Valószínűleg a tank jelenlétének köszönhetően ezen a napon a harci érintkezések teljes mértékben elmaradtak.
A százados munkáját most is a kézi helymeghatározó segítette. Mikor látta, hogy megérkezett a helyszínre, hozzálátott, hogy ezúttal teljesen egyedül szedje darabjaira a terepet.

Köveket forgatott ki a földből, valamint átkutatott egy régi szalonnasütő helyet is. Végigfutott a hideg a hátán, ahogy agyába villant a gondolat: A katona, akinek a tag-jét keresi, talán épp itt készítette el utolsó vacsoráját.

Leon azonban hamar szabadult ezektől a gondolatoktól, mivel jól tudta azok csak munkáját hátráltatnák. A keresést a levelek között folytatta. A remény első szikrája villant fel, mikor meglátott a levelek között egy fekete összegyűrt papír fecnit. Talán a matrica az? Az elesett katona utolsó üzenete? Izgatottan hajtogatta szét, de rá kellett jönni, hogy az nem több egy régről visszamart kávéspohárnál. Mély levegőt vett, miközben megfogadta, hogy soha többé nem szemetel, és főleg nem dobál el ilyen poharat.

Ám még csak meg sem fordult a fejében, hogy feladja. Pontosan tudta, hogyha nem is vagyunk vele, de a Túlélő osztag minden tagjáért dolgozik, azért, hogy az előző napokon hosszú kereséssel töltött órák ne vesszenek kárba. Kávéspohár helyett ezúttal szétmállott ruhákat talált. Egyik sem emlékeztetett egyenruhára. Talán civilek húzták meg itt magukat egykor. Mérgesen rúg arrébb egy locust hullát, és miközben az a vízbe csúszik, újra a zsebébe nyúl a helymeghatározóért...

Újra kellett gondolni a keresést. A szerkezet szerint pontosan a megadott koordinátán állt, azonban mégsem talált semmit. Arra gondolt, mi van, ha a hely nem rossz, csak éppen a meghatározás nem elég pontos. Lassan, nyugodtan néz körbe. Pontosan tudja, hogy egyedül kimondottan nehéz és fáradságos munka kitágítani a keresési területet ám nincs választása. A tanknak köszönhetően immár egy corpser sem tudná megállítani. Emellett pedig baljós árnyként lebeg a feje felett a tudat: Ha ismét eredmény nélkül tér vissza a bázisra, a bevetést eredménytelennek minősítik, és végleg lezárják.

Az új ötletekkel felvértezve, és néhány mély levegővételből erőt gyűjtve folytatja a keresést, körkörösen egyre bővítve a kutatási zónát. Nemhogy azt nem engedi, hogy a harckocsi személyzete elkeseredettséget lásson rajta, de még csak a gondolatai közé sem enged beférkőzni semmi ilyesmit. Szíve szinte a torkába ugrik, mikor meglátja a GOW matricát.

Precízen mégis gyorsan távolítja el a fa törzséről. Többé már nincs rá szükség. A katona COG tag-je a közelben van, és amikor megtalálja, visszaviszi majd a bázisra, hogy többé ne ez a haláltól bűzlő erdő legyen a nyughelye. Ehhez azonban még meg kell találni.
A matrica megtalálása adrenalint pumpál a vérébe, és még elszántabbá teszi. Azonban mint ilyenkor mindig, a tudata pokoli játékot kezd játszani vele. Minden kőben, lelógó faágban a COG tag-et látja, és sorban egyenként kell meggyőződni róla, hogy téved.

Ahogy újra és újra körüljárja a fát, fura ötlete támad. Lemászik a partra, és a fa gyökere alatt kezdi vizsgálni a földet. A leomlott partfal miatt, akár be is tud nyúlni a gyökere alá. Óvatosan kezdi bontani a földet körülötte, hogy minél mélyebbre lásson, mikor megcsillan valami.

A százados remegő kézzel nyúl oda és félresöpör néhány levelet. És igen. A COG tag az. Szinte hihetetlen, hogy milyen helyre került. Gondolatai örülten cikáznak és pillanatok alatt találják meg a választ. A katona nem akarta, hogy dögcédulája az ellenség kezére jusson, így halála előtt a fa gyökere alá rejtette azt. Leon lassan néz körbe, és szinte felelevenedik előtte a csata, ahogy a katona utolsó erejéből még kiront fedezékéből, lelövi egyik ellenfelét, majd egy másikat is, mielőtt megkapja a végzetes találatot. Teste a vízbe esik, ami pár órával később szelíden édesgeti az immár nem lélegző hőst sötét hullámsírjába...

A százados magasba tartja a tag-et, aminek hatására a tank személyzete hangosan ujjong fel. Igen, meglett, megtalálták. Leon lassan a méretes harckocsihoz sétál, és a motorháztetejére teszi a dögcédulát. A többi katonával némán állják körül, a kezdeti öröm pillanatok alatt tűnik el.
- Elesett bajtársaink emlékére. - mondja a Túlélők osztagának első embere, majd a többiekkel együtt némán tiszteleg az elesett katona emléke előtt, akinek lelke attól a szerdai reggeltől fogva végre békében nyugodhat majd társai között. A küldetés teljesítve.

A jelentés az alábbiakkal került kiegészítésre a központi parancsnokság által:

A Túlélők osztaga kivétel nélkül dicséretben részesült, a küldetés sikeres teljesítése kapcsán. Az ezért járó kitüntetést Leon százados és Coyote őrmester veszi majd át a bevetés során tanúsított elszántságukért és kitartásukért.

A fent leírtak során „outsider"-ként említett személy az osztag vezetői valamint egyes hírszerzési információk szerint a Ragnar névre hallgat. Tevékenységéről több információval nem rendelkezünk.
Leon S. Kennedy százados a Túlélők osztagának nevében köszönetét fejezte ki Ragnarnak a küldetés segítéséért. Chris, az osztag hadnagya semmilyen megjegyzést nem kívánt tenni ezzel kapcsolatban.

Kapcsolódó oldalak

Minden COG tag elmond egy történetet - az első küldetés - Memento Park