Resident Evil teleregény

[i:b757c942e2]-Vajon mi történhetett [/i:b757c942e2]- tűnödött Quentin az égő helikopterhez közeledve. De ezen kívül sok más megválaszolatlan kérdés is keringett a fejében. Mennyi ideig lehetett eszméletlen, miért nem ölték meg, hiszen túl sokat tud az Umrella titkairól, és mi volt az imént az a ... [i:b757c942e2]zombi [/i:b757c942e2]- döbbent rá hirtelen Quentin. De a következő pillanatban nevetségesnek érezte az egészet. Előbb a laborban egy szörnyeteg, most meg egy emberevő élőhalott... ráadásul ismerte személyesen is Johnt. Vajon az erdész a vírustól vált ilyenné?
Quentint kirázta a hideg a gondolattól és megszaporázta lépteit.
A meleg egyre elviselhetetlenebb lett ahogy közelebb ért az égő roncsokhoz. - [i:b757c942e2]Semmi esély rá hogy ezt bárki is túlélte -[/i:b757c942e2] gondolta, ám a következő pillanatban mozgást észlelt a szeme sarkából. Megijedt hogy egy újabb élőhalottal találja magát szemben. Egy hosszú szőke hajú nő feküdt a földön néhány méterre a helikopter roncsaitól. Fehér ruháját és a haját piszok és vérfoltok borították. Quentin óvatosan közelebb lépkedett az ájult nőhöz, aki úgy tűnt kezd magához térni. A nő lassan elfordította a fejét, és Quentin megállapította hogy biztosan nem zombit lát. Egy 20 év körüli gyönyörű lány feküdt előtte. Lassan kinyitotta a szemét, és felnyögött fájdalmában. Quentin letérdelt hozzá.
[i:b757c942e2]- Jól van? - [/i:b757c942e2]kérdezte a lánytól, de a következő pillanatban idétlennek érezte a kérdést.
A nő ránézett Quentinre türkizkék szemeivel és erőtlenül megszólalt:
- Ki maga?... Hol vagyok... Hol van apa...?
Quentin erre hirtelen nem tudta mit feleljen. [i:b757c942e2]- Az én nevem Quentin Zahn. A Raccooni erdőben vagyunk, és... úgy tűnik ön lezuhant a helikopterrel...[/i:b757c942e2]
A lány ekkor a lángoló roncsok felé fordította a fejét, és felsikított.
[i:b757c942e2]- Úristen, lezuhantunk! Már emlékszem! Apa.. apa hol vagy??[/i:b757c942e2] - kiabálta hisztérikusan és fel akart kelni a földről, de nem bírt.
-[i:b757c942e2]Nyugodjon meg, biztosan az apja is itt van valahol a közelben. Ha gondolja körülnézek.[/i:b757c942e2]
A nő tétovázott, aztán erőtlenül bólintott. Quentin pedig elindult körülnézni a roncsok között. Nem sokáig kellett keresgélnie. Néhány lépés után ugyanis észrevette a földön fekvő, összeégett férfit. Quentin leguggolt hogy alaposabban szemügyre vegye. Pulzust keresett, de nem talált. És ahogy ránézett a férfi arcára, amely még valamelyest ép volt, hirtelen ledermedt a rémülettől. Raccoonn City polgármestere, Michael Warren feküdt előtte holtan.
Quentin visszasétált a lányhoz, akinek addigra már sikerült felülnie. A férfi zavartan ránézett, és kissé remegő hangon szólalt meg. [i:b757c942e2]- Azt hiszem... megtaláltam az apját.[/i:b757c942e2] - A lány nagy szemeket mereszett rá: -[i:b757c942e2] És?? Ugye jól van?[/i:b757c942e2]
Quentin lemondóan megrázta a fejét. A lányt lesújtotta a hír, de nem kezdett ismét hisztérikusan sikoltozni. Néhány könnycsepp gördült le az arcán.
Quentin ennek láttán zavarba jött, fogalma sem volt mit mondhatna.
[i:b757c942e2]- Öhm... Ms. Warren...[/i:b757c942e2] - kezdet volna Quentin, de ekkor a nő meglepetten emelte rá a tekinetét, nyilván meglepődött hogy a férfi tudja a nevét. De aztán csak lemondóan megcsóválta a fejét.
[i:b757c942e2]- Szólítson Isabell-nek[/i:b757c942e2]. - szólalt meg végül elcsukló hangon.
[i:b757c942e2]- Rendben... Isabell[/i:b757c942e2] - folytatta Quentin.[i:b757c942e2] - Nem tudja.... nem tudod mi történt?[/i:b757c942e2]- váltott át hirtelen tegezésre, mert nem látta tovább értelmét ilyen körülmények között a magázódásnak. A lányt szemmel láthatóan nem zavarta hogy a férfi bizalmasabb hangra váltott.[i:b757c942e2] - Miért akartátok elhagyni a várost apáddal?[/i:b757c942e2]
A lány megütközve nézett rá. [i:b757c942e2]- Hát te nem is tudsz róla? Az Umbrella néhány óra alatt pokollá változtatta egész Raccoon Cityt. Valamiféle vírus kiszabadult a laborból és mindenkit megfertőzött az utcákon. A városban most hemzsegnek a zombik és a mutáns állatok... Lefogadom hogy ugyanez történt 3 hónapja abban a kastélyban, de akkor sikerült eltussolni az ügyet. De most....[/i:b757c942e2]
Isabell felsóhajtott, és újabb könnycseppeket törölt le az arcáról. - [i:b757c942e2]Mindegy... nem számít. Előbb vagy utóbb mi is itt pusztulunk. A várost már nincs esélyünk elhagyni, karantént állítottak fel, mindenhol barikádok zárják le az utat, aki megpróbál szökni azt lelövik...[/i:b757c942e2]
Quentin más körülmények között csak nevetett volna a lány történetén, de ezúttal tudta, hogy minden szó igaz, és cseppet sem találta nevetségesnek. Bűnösnek érezte magát, úgy érezte miatta történt az egész. Soha nem kellett volna az Umbrellának dolgoznia...
[i:b757c942e2]- És te hogy kerülsz ide? [/i:b757c942e2]- szólalt meg újra Isabell. Quentin válaszra nyitotta a száját, ám ekkor valami megmozdult néhány méterre tőlük. A roncsok közül egy emberalak mászott elő. Isabell felsikoltott, és Quentin rémülten vette tudomásul, hogy az alak nem más, mint a lány apja, Michael Warren. De a polgármester nem volt többé ember. Lassan felemelte a karjait, és éhes nyöszörgéssel Quentin és Isabell felé indult.
[i:b757c942e2]-Futás![/i:b757c942e2] - Quentin elkapta a rémült lány karját, és vonszolni kezdte. [i:b757c942e2]- Van valahol a közelben egy erdész ház. Nemrég megtaláltam a kulcsát. Ott biztonságban leszünk.[/i:b757c942e2] - Azzal bevetették magukat a fák közé, és futásnak eredtek.

Quentin Zahn miközben a sötét erőben gyalogolt fegyver nélkül, elhatározta, hogy keress valami hosszab botot. Kis idő elteltével talált is egyet mely megfelelőnek tünt a célra! Ebben a pilllanatban ahogy felvette a földről a botot egy helikopter hallottt közeledni. Sajnos nemlátot semmit a fák sürű lombjától. A helokopter hangja egyre hangosabb lett, majd nem tudni miért, de zuhanni kezdett. A következő pillanatban egy nagy robbanást hallott Quentin. Nem hitt a fülének! Egyetlen esélye a menekülésre szertefoszlot. -Nem hiszem el, hogy ezt tették velem! Ez a helikopter volt az egyetlen esélyem! Megnézem hátha van túlélő!- Amint elindult a fény fele ( a lezuhant helikopter égett ) egy reccsenést halott a háta mögül! Quentin hátán a vií végigcsurgott. Megijedt gondolván, hogy az Umbrella biztosra megy az elhallgatatásban! Azthitte, hogy egy ugyanolyan szörnyel találkozik, mint ami a laborban volt! Tévedett! Egy embernek látszó teremtmény közeledett felé! Quentin megszólította.:
Q:Minden rendben? - Nem jött válasz az emberszerű lénytől, de a lény egyre csak közeledett! Arca a rohadástól és a vértől szét vort marcangolva köszönhetően az erdő apró lényeinek. Járása kicsit a részeg emberrére hasonlitott! De most mintha szólni kivánna!
Z:mööööööörgh.....
Quentin láttva hogy ez nem ember megmarkolta a kezében levő botot. A következő pillanatokban Quentin elsem hitte amit lát! A rothadástól büzlő emberszerű lény rátámadt és megprobálta megharapni! Quentin egy ügyes mozdulattal ledobta magárol az ocsámságot, majd a bottal elkezdte püfölni a hasát! Semmi eredménye nem volt, mert elkezdett feltápászkodni megint! Quentin nem értette hogy lehet ez, hiszen annyit vert má rá hogy a világ egyik emberese birná ki! Majd mikot ismét feltápászkodott a szörny Quentin a botját feláldozva beleszurta a szörny fejébe. A vér mely spriccelt Quentin egész ruháját beteritette. Miután összeesett a szörny alaposabban is szemügyre tudta venni! Nem hitt a szemének! Ez a közeli erdész volt, John Thomson. Quentin jól tudta, hogy minden erdész lakásán van fegyver! Igyhát átkutatta a hullát és szerencséjére egy erdészház kulcsát találta. De mielőtt elindul az erdészházba elindullt a lezuhant helikopter nyomába!

"My freedom is your freedom..."

Meleg, nyárias idő volt, bár már a vége felé közeledett a szeptember. Már lehullottak az első megsárgult levelek, aranyló szőnyegként borítva be a talajt. Quentin kissé zavarodottan nézett körül amikor magához tért. Kezével megtapogatta sajgó tarkóját - [i:7909cbb9f7]valaki fejbevágott[/i:7909cbb9f7] - ennyire emlékezett, de hogy hogyan került ide és miért, nem tudta.
-[i:7909cbb9f7]Ön mától nem dolgozik az Umbrellának[/i:7909cbb9f7] - visszhangoztak fejében a szavak.
És ekkor hirtelen eszébe jutott minden. A rendőrség alatti titkos laboratórium, ahol mindeddig dolgozott, kiderült hogy valójában nem más, mint veszélyes illegális kísérletek színhelye, ahol a gyógyszerkutatásról már réges-rég lemondtak. Helyette valami sokkal izgalmasabb projekten kezdtek dolgozni. Ártatlan állatokat és embereket fecskendeztek be különféle vírusokkal, létrehozva ezáltal a világ legrettenetesebb biológiai fegyvereit. Talán sosem jött volna rá mi folyik néhány szinttel lejjebb a laborban, ha aznap nem küldi el a felettese őt egy bizonyos [i:7909cbb9f7]mintával [/i:7909cbb9f7]William Birkinhez. Quentin kíváncsiságát azonnal felkeltette a dolog, hiszen még sosem járt a lenti laborokban, ott csak a "fontos emberek" dolgoztak, a nagyeszű brilliáns kutatók, akárcsak Birkin. [i:7909cbb9f7]Valami nagyon fontos vagy rendkívüli dologról lehet szó[/i:7909cbb9f7] - gondolta. A minta egy aktatáskában volt, gondosan lezárva. Quentin, miközben ereszkedett le a lifttel,nagy kísértést érzett rá hogy felnyissa, de tudta hogy ez az állásába is kerülhet. [i:7909cbb9f7]-Az új termékek körül mindig ilyen nagy felhajtást csinálnak...Mintha valami veszélyes adalék lenne az üvegcsékben a gyógyszerminta helyett. Ki érti ezt...[/i:7909cbb9f7]
A lift nemsokára megállt, és Quentin kilépett egy hasonló tágas előcsarnokba, mint a felsőbb szinteken. Egy fehér ruhás kutató jegyzettömbbel a kezében azonnal elindult felé.
[i:7909cbb9f7]-Mr. Zahn?[/i:7909cbb9f7] - kérdezte a férfi. Quentin biccentett, majd átnyújtotta a táskát. - [i:7909cbb9f7]Itt vannak a minták Mr. Birkinnek. [/i:7909cbb9f7]
A kutató kinyújtotta a kezét, hogy átvegye a táskát, ám ekkor hirtelen több váratlan dolog is történt. Pontosan fölöttük a mennyezet egyik szellőzőrácsa kicsapódott, és egy piros ruhás alak ereszkedett alá kecsesen egy kötélen, hihetetlen gyorsasággal, és mielőtt még bárki felfoghatta volna mi történik, kirúgta Quentin kezéből az aktatáskát, úgy hogy a táska felrepült a magasba, a piros ruhás nő pedig utánavetette magát és elkapta, ám ekkor a helyiség megtelt kommandósokkal akik célbavették a behatolót. [i:7909cbb9f7]- Mi folyik itt [/i:7909cbb9f7]- Quentin megrökönyödve bámulta az eseményeket. A nő észrevette hogy bekerítették, és megadóan magasba emelte a kezét. Egyikben a táska volt, másikban egy pisztoly.
[i:7909cbb9f7]-Tegye le a fegyvert és a táskát a földre szép lassan! MOST! [/i:7909cbb9f7]- utasította az egyik kommandós. A behatoló így is tett, lassan leguggolt és a földre helyezte a két tárgyat. És Quentin ekkor észrevette hogy a nő kezében van még valami, egy egészen apró tárgy....
A következő pillanatban vakító fény töltötte be a termet, és mire Quentin ismét visszanyerte látását, a nő eltűnt, a táskával és a fegyverrel együtt.
Az események olyan gyorsan követték egymást hogy Quentinnek arra sem maradt ideje hogy kérdezősködjön. De erre nem is volt szükség mert ekkor egy szőke, középkorú nő rontott be az előcsarnokba és magából kikelve ordítani kezdett.
- A vírus! Nem viheti el a vírust, azonnal állítsák meg, nemszámít milyen áron! Senki nem veheti el a férjem munkáját amelyen oly sok éven át dolgozott! A kommandósok ekkora már természetesn szétszóródtak és a behatoló keresésére indultak. A nő továbbra is hisztérikusan ordított - Ezt nem ússza meg ennyivel! Magam fogok gondoskodni róla, hogyha elkapjuk méltó büntetésben részesüljön! - Azzal megfordult, és kezét arcába temetve, motyogva elhagyta a termet.
Quentin csak állt, és képtelen volt megemészteni a látottakat és hallottakat.[i:7909cbb9f7] -Vírus? William Birkin nagy munkája valamiféle vírus? Miféle vírus lehet, amit kommandósok őriznek, és miért volt szüksége rá annak a nőnek?[/i:7909cbb9f7]
Quentin értetlenül meredt a fehér ruhás kutatóra aki még mindig ott állt vele szemben, arca falfehér volt a dühtől vagy talán az ijedtségtől. És ekkor megszólalt egy gépies női hang a hangszórókban:
"Figyelem, biológiai veszély! Figyelem, biológiai veszély! Mindenki azonnal hagyja el az épületet, ismétlem mindenki azonnal hagyja el az épületet!
[i:7909cbb9f7]-Mi a fene...?[/i:7909cbb9f7] - Quentin most már semmit sem értett, de legjobban az rémítette meg hogy az előcsarnok hirtelen megtelt sikoltozó emberekkel, mindenki a lift felé futott. És ekkor meglátta. A terem távoli végében a falon egy emberi alak mozgott, és vészes sebességgel közeledett. - [i:7909cbb9f7]Lehetetlen[/i:7909cbb9f7] - gondolta Quentin - és ahogy az alak közelebb ért, már ki tudta venni hogy a lény csontsovány testét egyáltalán nem borítja bőr, lábai és karja pedig hatalmas, pengeéles karmokban végződnek. Quentinnek földbe gyökerezett alába, és képtelen volt levenni a szemét a közeledő lényről. Felfogta hogy mit lát, de képtelen volt elfogadni hogy ez valóság. Az emberek sikoltozása elhalt a fülében, és hirtelen megszűnt körülötte a világ. Csak bámulta a teremtményt, és azon győzködte magát, hogy valószínűleg csak álmodja az egészet. A szörnyeteg - merthogy kétség sem fért hozzá hogy az volt, ekkor odaért hozzá, elfordította rettenetes arcát, és Quentin farkasszemet nézhetett az undok, nyáltól csöpögő beesett arrcal. A lény szája ekkor kitárult, és előbukkant legalább egy méter hosszú pengeéles nyelve. Ahogy a falon mászott, undorító cuppogó hangot hallatott. Qunetinnek ez már sok volt. Hirtelen visszacsöppent a valóságba, rádöbbent holvan, és úgy döntött követi a többi ember példáját. Futásnak eredt. Még épp idejében mert a szörny ekkor elrugaszkodott a faltól, és rávetette magát az egyik menekülő dolgozóra. Fél perc sem tert belé, és szanaszét szaggatta a szerencsétlen kutatót. Quentin az ordításra megfordult, így jó adag vér fröccsent az arcába, és még egy tucat emberre. Quentin felordított és ismét futni kezdett lifthez, de belátta hogy a szerelvénybe a nagy tömeg miatt esélye sincs bejutni ahogy még sok más embernek szintén nem. A szörny közeledett, ő pedig, mivel jobb nem jutott eszébe, William Birkin irodája felé vette az irányt. Bár még sosem járt ott, nem volt nehéz megtalálni, mert egy falra festett nyíl jelezte hogy merre kell mennie. [i:7909cbb9f7]Most vagy soha [/i:7909cbb9f7]- gondolta Quentin. [i:7909cbb9f7]Rá kell jönnöm pontosan min dolgozik ez az ember...[/i:7909cbb9f7]
Gondolkodás nélkül belökte az iroda ajtaját, és nagyon meglepődött amikor észrevette hogy a helyiség nem üres. Egy fehér köpenyes görnyedt hátú kutató ült az asztalnál.
[i:7909cbb9f7]-Mr. Birkin?[/i:7909cbb9f7] - szólította meg Quentin, hitetlenkedő hangon.
A férfi felé fordult, arcán közönyös kifejezéssel. [i:7909cbb9f7]- Maga meg mit keres itt?[/i:7909cbb9f7] - kérezte.-[i:7909cbb9f7] Quentin Zahn, ha nem tévedek...[/i:7909cbb9f7]
[i:7909cbb9f7]-Nos igen[/i:7909cbb9f7] - felelte Quentin,- [i:7909cbb9f7]de a kérdés az, hogy MAGA mit keres itt. Nem látja mi folyik odakint, és maga meg csak itt ül szép nyugodtan...És egyáltalán mi ez a vírus? És mi a fene az a rémisztő szörnyeteg odakint, az is a maga műve??? Ha nem tudná, épp most tépett szét valakit![/i:7909cbb9f7]
Quentin legnagobb meglepetésére azonban a kutató csak mosolygott, kék szemeiben eszelősség és elszántság csillogott.
[i:7909cbb9f7]- Lám lám[/i:7909cbb9f7] - szólalt meg végül - [i:7909cbb9f7]úgy tűnik a sok évi fárasztó munka mégsem veszett kárba.[/i:7909cbb9f7]
Quentin nem hitt a fülének. [i:7909cbb9f7]- Azt akarja mondani, hogy az a szörny, a maga műve? Szóval nem csak valami veszélyes vírust tenyészt, hanem még állatkeret is tart fenn?[/i:7909cbb9f7]
- [i:7909cbb9f7]A szörny maga a vírus. Hát nem érti?[/i:7909cbb9f7] - William lekezelően nézett Quentinre. [i:7909cbb9f7]- A vírus által létrehoztam a legtökéletesebb biológiai fegyvereket. DE maga...[/i:7909cbb9f7] - itt a lekezelő tekintet átcsapott gyűlölködővé - [i:7909cbb9f7]mindent tönkretett. A G-vírust ellopták és ez a maga hibája! Vége az egésznek! Úgyhogy most hagyjon magamra és takarodjon innen! Mától nem dolgozik az Umbrellának. Az egyetlen vigaszom hogy a néhány kifejlett T-vírussal kezelt példány amit létrehoztam tökéletes!. Mint ahogy azt odakint ön is láthatta. És most tünés! Soha többé ne lássam itt![/i:7909cbb9f7]
Quentin hitetlenkedve meredt a kutatóra. T-vírus... G-vírus? Szóval több fajta vírus is létezik! Félelme most már átcsapott dühbe. Véget kell vetnie ennek egyszer és mindenkorra. [i:7909cbb9f7]Az önmegsemmisítő rendszer[/i:7909cbb9f7] - jutott eszébe, de fogalma sem volt hol lehet az aktiváló kapcsoló- [i:7909cbb9f7]Szóval maga engedte ki azt a szörnyeteget? Szándékosan! Ezt nem fogja megúszni -[/i:7909cbb9f7] üvöltötte magából kikelve Quentin, és a kutató torkának esett, fojtogatni kezdte. Birkint váratlanul érte a férfi támadása és kétségbeesetten próbálta lefejteni Quentin karjait a nyakáról, aztán miután belátta hogy nem boldogul, nagy nehezen rátenyerelt egy piros gombra az íróasztala alján. Azonnal két kommandós rontott be a helyiségbe, és hamarosan le is rángatták Quentint Williamről. Quentin megpróbált menekülni, de ekkor erős ütést érzett a fején. -[i:7909cbb9f7] Meg kell semmisítenem ezt a helyet... Nem hagyhatom.. ez nem fajulhat tovább...[/i:7909cbb9f7] gondolta, aztán mindent elborított a sötétség...
És most itt tért magához az erdőben. Csak remélte, hogy azóta nem lepte el ezt a helyet is vérszomjas szörnyek serege. Jobbnak látta biztonságos helyre húzódni, így hát feltápászkodott, és tántorogva elindult, hogy kiutat keressen az erdőből.

Nah, akkor mindenki írhat bele..
Arra gondoltam, hogy a történet a Resident Evil 2 és 3 eseményei között történne.
Lehetnek benne poénok is, és persze több szereplő is csatlakozhat majd főhősünkhöz..
Íme egy példa egy másik teleregényhez:
http://www.freeweb.hu/moondragon/forum/index.php?showtopic=836&st=0
Akkor el is kezdeném:

Quentin Zahn régen az umbrellánál dolgozott, amíg ki nem rúgták, mivel rájött, hogy mivel foglalkoznak ott. Meg akarta semmisíteni a létesítményt, de nem sikerült. Biztonsági őrök leütötték, és kidobták a közeli Raccoon erdőbe. Pár másodpercre rá, miután kidobták a kocsiból, felébredt, és elindult az erdőben, menedéket keresni...