Resident Evil teleregény

Az első Resident Evil fanok által készített teleregényünk már réges-régen a végére ért.
A teljes történet majd fel fog kerülni a Magazinba, ahol mindenki elolvashatja.

A következő teleregény induláskor kapni fog egy friss, új topicot, ezért ennek a témának a továbbiakban az Archívum lesz a lakhelye.

Normal ending - Epilógus :P

Szeptember 26.
Meggondoltam magam a maradék túlélővel kapcsolatban. Úgy határoztam, hogy levadászom őket. Lelőttem Edet egy órával ezelőtt. Néztem, ahogy a saját vértócsájában vonaglik a földön. A kifejezés az arcán igazán mesteri volt... Amikor meghalt, szélesre nyitott szemei egyenesen rám meredtek. Teljesen lenyűgözött a látvány.
Vajon a polgármester lánya még életben van? Hagyom menekülni, így később majd élvezet lesz vadászni rá. Szeretni fogom az új trófeámat. Igen, örökké abban a pózban marad, amit én választok neki... /Chief's diary, RE2/

szept.29 - Irons, Isabell, Claire :)

Happy Ending

A férfi rohanni kezdett a szörny felé. A rakétavető súlya a vállán meg se kottyant neki. Szabad kezével előkapott egy géppisztolyt, és megsorozta a szörnyet, hogy felkeltse a figyelmét. Sikerült. A teremtmény otthagyta a túlélőket, és David felé fordult...

David nem habozott. Eldobta a géppisztolyokat, és egy pontos célzás után kilőtte a rakétát. A lény még időben kapcsolt, és a hátán lévő hatalmas, inda-szerű csápjaival megpróbálta félrelökni a felé száguldó rakétát. Egy pillanatig mindenki dermedten nézte a jelenetet, majd hatalmas robbanás következett, a szörny eltűnt a szemük elől a lángfelhő mögött. Égett hús szaga csapta meg az orrukat, és hamarosan megpillantották a földön szétszóródott véres maradványokat.
A helikopterben ujjongás tört ki, Lucy és Zack egymás tenyerébe csaptak. Quentin is megkönnyebülten mosolygott, de még valahogy nem akaródzott beszállnia. Abban reménykedett, hogy Isabell bármelyik pillanatban megérkezhet. David örömujjongások közepette ugrott be a gépbe, és utasította a pilótát hogy kezdje meg a felszállást.
- Quentin! Mire vársz? - Kiáltott Steve a bátyjának, aki még mindig a helikopter nyitott ajtaja előtt állt.
- Isten veled Isabell - mondta félhangosan az épület ajtaját fürkészve, majd szomorúan elfordult. - Megyek már!

A pilóta már épp megkezdte a felszállást, amikor egy fehér ruhás lány rohant ki az ajtón a gép felé, és integetni kezdett.
- Ez...
- Isabell!!!
A helikopter visszaereszkedett a földre, Quentin pedig kiugrott. Amikor Isabell odaért, a nyakába vetette magát, a férfi pedig megcsókolta, nem törődve a bámészkodó tekintetekkel.
David füttyentett egyet. - Ma este party! Mindenki a vendégem! - mondta nevetve, és a többiek egyetértően helyeseltek. Mikor ismét mindenki a helyén volt, a gép végre a levegőbe emelkedett. Figyelték, ahogy egyre távolodnak az épülettől. Alattuk a városban zombik bolyongtak, teljes káosz uralkodott. De a kis csapatnak nem kellett többé aggódnia emiatt...

Nekem is az első részlet tetszett. :lol:

Normal ending.

A férfi rohanni kezdett a szörny felé. A rakétavető súlya a vállán meg se kottyant neki. Szabad kezével előkapott egy géppisztolyt, és megsorozta a szörnyet, hogy felkeltse a figyelmét. Sikerült. A teremtmény otthagyta a túlélőket, és David felé fordult...

- [i:bf575e130a]Gyorsan menjen a többiekhez, én elintézem ezt a szörnyet.[/i:bf575e130a] - mondta David Quentinnek.
- [i:bf575e130a]Magával mi lesz?[/i:bf575e130a] - kérdezte Quentin.
- [i:bf575e130a]Ne aggódjon. Csak menjen már![/i:bf575e130a]
- [i:bf575e130a]Rendben.[/i:bf575e130a]
Quentin amilyen gyorsan elfutott a szörny mellett, amig David sorozta a nagy behemótot a géppityuval.
Quentin odaért a többiekhez.
- [i:bf575e130a]Jól vagy bátyám?[/i:bf575e130a] - kérdezte Steve.
- [i:bf575e130a]Persze.[/i:bf575e130a] - válaszolt Quentin. - [i:bf575e130a]Pilóta, emelje fel a gépet.[/i:bf575e130a]
A pilóta cselekedett. Hirtelen meghallották, hogy David használta a rakétavetőt. BUMM!
Húscafatok repkedtek össze vissza a szörny hasából. A szörny tett még 2 lépést, majd összeesett.
- [i:bf575e130a]JIHÁÁÁ!!![/i:bf575e130a] - ujjongott David.
De mire ez megtörtént, Quentinék már jó magason voltak.
- [i:bf575e130a]Nembaj. Majd legközelebb. Viszlát, bajtársak.[/i:bf575e130a] - motyogta magában David. És visszament a többi rendőrtársához.
Quentinék megpihenhettek végre ettől a sok galibától. Quentin letört volt, hogy nem találta meg Isabellt.
- [i:bf575e130a]Hé, ne aggódj. Nem lesz semmi baja.[/i:bf575e130a] - tette a vállára a kezét Steve.
- [i:bf575e130a]Hát, remélem. Nagyon remélem. Viszlát Isabell. Talán még találkozunk.[/i:bf575e130a]

Eközben valahol máshol:

- [i:bf575e130a]Nem tudom elhinni, hogy egy csapat kis senkiházi így tönkretegyen[/i:bf575e130a]. - mérgelődött és csapkodott Wesker.
Pár percre rá lenyugodott.
- [i:bf575e130a]Nem baj. Majd még találkozunk, Zahn testvérek, annyi biztos[/i:bf575e130a]. - mosolygott ravaszul. - [i:bf575e130a]Na de mostmár húzok erről a helyről, mert egyre rosszabb itt a körülmények.[/i:bf575e130a]

THE END

Un-Happy Ending

Happy Ending

A férfi rohanni kezdett a szörny felé. A rakétavető súlya a vállán meg se kottyant neki. Szabad kezével előkapott egy géppisztolyt, és megsorozta a szörnyet, hogy felkeltse a figyelmét. Sikerült. A teremtmény otthagyta a túlélőket, és David felé fordult...

David nem habozott. Eldobta a géppisztolyokat, és egy pontos célzás után kilőtte a rakétát. A lény még időben kapcsolt, és a hátán lévő hatalmas, inda-szerű csápjaival megpróbálta félrelökni a felé száguldó rakétát. Egy pillanatig mindenki dermedten nézte a jelenetet, majd hatalmas robbanás következett, a szörny eltűnt a szemük elől a lángfelhő mögött. Égett hús szaga csapta meg az orrukat, és hamarosan megpillantották a földön szétszóródott véres maradványokat.
A helikopterben ujjongás tört ki, Lucy és Zack egymás tenyerébe csaptak. Quentin is megkönnyebülten mosolygott, de még valahogy nem akaródzott beszállnia. Abban reménykedett, hogy Isabell bármelyik pillanatban megérkezhet. David örömujjongások közepette ugrott be a gépbe, és utasította a pilótát hogy kezdje meg a felszállást.
- Quentin! Mire vársz? - Kiáltott Steve a bátyjának, aki még mindig a helikopter nyitott ajtaja előtt állt.
- Isten veled Isabell - mondta félhangosan az épület ajtaját fürkészve, majd szomorúan elfordult. - Megyek már!

A pilóta már épp megkezdte a felszállást, amikor egy fehér ruhás lány rohant ki az ajtón a gép felé, és integetni kezdett.
- Ez...
- Isabell!!!
A helikopter visszaereszkedett a földre, Quentin pedig kiugrott. Amikor Isabell odaért, a nyakába vetette magát, a férfi pedig megcsókolta, nem törődve a bámészkodó tekintetekkel.
Már épp kezdtek volna örülni, amikor egy puska hangját lehetett hallani, majd a lány fehér ruháján egy vörös folt jelent meg.
Isabell-t hátbalőtték...
A pilóta megszólalt:
-Nagyons sajnálom, de indulnunk kell.
Quentin szomorúan tartotta a halott lányt a karjaiban, elgondolkozott majd azt mondta:
-Menjetek, én maradok.
A pilótának se kellett több és máris felemelte a gépet.
Steve tudta, hogy testvére miért maradt és azt kiáltotta utána:
-Sok szerencsét Quentin!!
Quentin szemeiben lassan a düh felváltotta a bánatot és elindult, hogy megkeresse Isabell gyilkosát...

A rakétavető súlya a vállán meg se kottyant neki. Szabad kezével előkapott egy géppisztolyt, és megsorozta a szörnyet, hogy felkeltse a figyelmét. Sikerült. A teremtmény otthagyta a túlélőket, és David felé fordult...

David halált megvető bátorsággal rohant egyenesen a szörny felé!
Már majdnem odaért, amikor megbotlott, és mindössze egy méterre a szörnytől hasra esett.
A hatalmas teremtmény játszi könyedséggel lépett a bátor David fejére, akinek még csak ideje sem volt felfogni mi történik.
Utolsó szavaival csak annyit mondott:
-Jellemző....ahgrrhhh...
Mindenki elszörnyülködve nézte végig az eseményeket. Quentin csalódottan nyögött fel:
- Ezt a Luzert!! De béna! Ennek annyi. Pilota!Emelje fel a madarat és menjünk innen.
Mindenki megnyugodott, mikor elhagyták a városhatárt, és meglátták a felkelő napot!

(ikszdé ikdszdé ikszdé, állítsatok le. Ja ha mindenki jót röhögött, akkor majd törlöm az üzit. Kérek egy normális folytatást. És a kommenteket a teleregénykommentes topikba. ikszdé kiszdé ikszdé Végül is HEPIJEND lett nem? ikszdé ikszdé ikszdé Jah!Claire!Jól jönne egy frissített VÖRDÖS változat. ikszdé ikszdé)
:umbrella: :umbrella:

- Könyörgöm Isabell, ne csinálj hülyeséget! Gyere menjünk már!
Isabell megrázta a fejét, és leadott egy újabb lövést a Remingtonnal. A szörny egy pillanatra megállt, mint aki elbizonytalanodik. Már csak néhány méterre volt tőlük.
Quentin belátta hogy nem tudja a lányt jobb megoldásra bírni, így hát leakasztotta a válláról a gránátvetőt, és egyenesen a szörny lábát célozta meg.
[i:e363898f51]Ha elesik, elfuthatunk[/i:e363898f51]
A lövés eldördült, és becsapódott a lény térdébe. Vér, és húscafatok borították be a falat. A teremtmény megingott, de végül állva maradt.
[i:e363898f51]Szóval ez ízlett, te rohadék![/i:e363898f51]
Quentin újabb gránátot töltött a fegyverbe, és halotta hogy Isabell is újratáraz. Ám ekkor váratlanul iszonyatos ütés érte. Olyan gyorsan történt, hogy fel sem fogta. Kicsúszott lába alól a talaj, nekicsapódott a falnak, és eszméletét vesztette.

- Quentin! Oh nem, a francba!
Isabell kétségbeesetten vette célba ismét a szörnyeteg lábát. Két lövés után a lény ismét lesújtott, a lány pedig levetette magát a földre, így kitért az ütés elől.
[i:e363898f51]Valami erősebb fegyver kéne![/i:e363898f51]
Megkockáztatott egy pillantást Quentin felé. A férfi még mindig nem volt magánál. Mielőtt a szörny ismét támadhatott volna,egy hirtelen mozdulattal felkapta a földről az elejtett gránátvetőt, és lerakta a Remingtont. Arrébb futott, a lény utánafordult.
[i:e363898f51]Ezaz, gyere te szemét![/i:e363898f51]
Gondosan célzott, és a lövés ismét célbatalált. A szörny végre megingott, majd térde esett, de nem vágódott el. Isabell eldobta a kiürült fegyvert és ismét felvette a puskát. Tudta, hogy itt a lehetőség, most vagy soha. Nekiiramodott, és ügyelve nehogy hozzáérjen, elfutott a térdelő lény mellett.
[i:e363898f51]Sikerült, el se hiszem![/i:e363898f51]
Néhány másodperc elteltével a lény felállt. Isabell leadott egy lövést. A teremtmény megfordult, és elindult felé. A lány lassan hátrált, majd futásnak eredt. Az alagsorból kivezető lépcső előtt visszafordult és kikukkantott a sarkon. A teremtmény követte. Még egyszer utoljára tüzelt, aztán felszaladt a lépcsőn. Elérte amit akart, elcsalta a szörnyet, és őszintén remélte hogy az nem fogja megtalálni a többieket. Most már csak rejtekhelyet kellett keresnie.
Tudta hogy a segítség bármelyik pillanatban megérkezhet, de ő már itt marad...

Isabell eltűnt. Már megint. Sőt eltűnt a szörny is. Quentin a fejét tapogatta, és fájdalmasan felnyögött.
[i:e363898f51]Mit történt? [/i:e363898f51]
Ránézett az órájára. Alig tíz percig lehetett eszméletlen. Úgy döntött, az lesz a legjobb, ha csatlakozik társaihoz. Talán Isabell is ezt tette...


- Itt vannak! - Kiáltott Lucy. – Tényleg eljöttek értünk!
A következő pillanatban valaki berúgta az ajtót. – Álljanak félre, majd mi elintézzük a maradékot!
Sarah távolabb húzódott a kis Ashleyvel, és Zackkel. A többiek a közelben maradtak. A gépfegyverek torkolattüzének fényében meg-megcsillant a szürkés agyvelő, és a rothadó gennyes hús. Az élőhalottak nem zavartatták magukat a testükbe csapódó töltények láttán.
- A fejüket lőjék, az isten szerelmére! – Kiáltotta Steve.
- Tessék?
- Tudja... Mint filmekben! – Lucy becélozta pisztolyával az egyik szörnyeteg koponyáját, és lőtt. A zombi éhes hörgés közepette nyújt el a padlón, és ott is maradt. A kommandósok szája tátva maradt, de aztán követték a lány példáját. A többiek is csatlakoztak. Mikor az utolsó holttest is közönséges hullaként hevert a földön, az egyik gépfegyveres Steve-hez fordult.
- Vannak még túlélők az épületben?
- Igen! Van még itt néhány rendőr, és...
Hirtelen valami átszakította a padlót, pontosan ott, ahol a gépfegyveres ember állt. Egy nagy adag vér fröccsent Steve és Lucy arcába. A férfinak annyi ideje sem maradt, hogy felkiáltson, már halott volt. A teste hosszában két részre szakadt, az egyik rész jobbra, a másik balra dőlt el.
- Úristen!
A lyukon az a lény mászott ki, amelyet az alagsorban láttak.
- Futás! – kiáltotta a szerencsétlenül járt kommandós társa, és mindannyian így is tettek. Futottak a helikopterhez. Futottak az életükért. A szörny pedig utánuk iramodott.

Quentin éppen elérte a tetőre vezető folyosót, amikor valaki utánakiáltott. David volt az, a mesterlövész. Egy hatalmas fegyvert cipelt a vállán, - egy rakétavetőt.
- David! Jöjjön velem, ha ki akar jutni innen élve! A segítség bármelyik pillanatban megérkezhet.
A sötétbőrű férfi szeme felcsillant. – Micsoda? De hát hogy tudtak segítséget hívni? Irons az összes kommunikációs eszközt tönkretette.
- Ez hosszú történet, majd elmesélem. De most sietünk kell.
- Szólni kéne a többi rendőrnek.
Quentin megrázta a fejét. – Nincs rá idő! Nem fognak ránk várni örökké, a többiek már ott vannak.
- Hát rendben. Menjünk...

A helikopter indulásra készen állt, Sarah, Ashley és Zack már beszálltak.
- Nem hagyhatjuk életben! - kiáltotta lucy a közeledő lény láttán, –, de hangját elnyomta a rotor zúgása. Steve azonban tudta mire céloz a lány. Ekkor kivágódott az ajtó, Quentin és David rohant ki az épületből.
- Azt a kurva eget! – káromkodott David. – Hát itt van az a dög! Na most megkapja a magáét a szemétláda! Hé emberek, el az útból! Itt jön David bácsi!
A férfi rohanni kezdett a szörny felé. A rakétavető súlya a vállán meg se kottyant neki. Szabad kezével előkapott egy géppisztolyt, és megsorozta a szörnyet, hogy felkeltse a figyelmét. Sikerült. A teremtmény otthagyta a túlélőket, és David felé fordult...

(na most várok hogy folytatja-e valaki :D
Megjegyzés: Isabellt kiírtam, úgyhogy ne keressétek. Majd lesz egy alternatív ending :wink: )

Mert akkor hirtelen mindenki meghalt, és GAME OVER lett. :lol:

Jó nem...

Ugyanis egy csapat zombival találták szemben magukat.
- [i:cf7bd5d24d]Nincs más megoldás, minthogy átverekedjük magunkat[/i:cf7bd5d24d]. - Mondta Steve.
- [i:cf7bd5d24d]Én félek[/i:cf7bd5d24d]. - aggódott a kislány.
- [i:cf7bd5d24d]Mi is[/i:cf7bd5d24d]. - Próbálta nyugtatni Sarah.
És Steve leadta az első lövést, egyenesen a feléjük közeledő első zombi koponyájába.
Eközben fent a tetőn:
- [i:cf7bd5d24d]Uram, minden tiszta. Túlélőket még nem találtunk, de még keresünk, már ha maradtak[/i:cf7bd5d24d]. - mondta az egyik katona.
- [i:cf7bd5d24d]Érdekes. Pedig innen érkezett az a hívás. Bár, amit itt láttam.... Nem hiszem, hogy bárki túlélte volna ezeket a lényeket[/i:cf7bd5d24d]. - válaszolt a csapat vezetője.
- [i:cf7bd5d24d]Uram, lövések hangját hallom valahonnan![/i:cf7bd5d24d] - üvöltötte a másik katona.
- [i:cf7bd5d24d]Akkor mégiscsak életben vannak még páran! Gyerünk emberek, ne tétovázzunk, keressük meg a túlélőket![/i:cf7bd5d24d]- adogatta a parancsokat a kapitány, miközben reménykedett, hogy tartsanak ki még egy picit a túlélők.

A üvöltés távoli volt, de így is hátborzongatóan hatott a mély csendben. Quentin idegesen a rádiót kezdte próbálgatni, de nem hallott mást statikus recsegésen kívül. Ha már a kulcsokat nem találták meg, legalább hívhatnának segítséget, de...
- A rohadt életbe, itt nincs térerő! Ki kellene menni az udvarra.
Végignézett a társaságon, majd folytatta. – Maradjatok itt, nem sokára jövök. Jut eszembe, hol marad ennyi ideig Zack? Azt mondta csak a mosdóba megy.
- Megyek megkeresem – Lucy felállt a földről és határozott léptekkel az ajtó felé indult.
- Ezt vidd magaddal – nyújtott át neki Steve egy teli tárat a pisztolyhoz. – És légy nagyon óvatos.
- Kösz!
Sarah aggódva pillantott fel Steve-re. – Ugye te nem mész el?
- Nem, dehogy – felelte a férfi, majd odasétált Sarahoz, és az alvó Ashleyhez. – Vigyázok rátok – suttogta, majd egy puszit nyomott kedvese homlokára.
Quentin és Lucy eközben kiléptek az ajtón.

Ahogy beértek a liftbe, Isabell nekiállt leszedni a tapaszt a szájáról, de a rendőrfőnök rászegezte a pisztolyt.
- Eszedbe ne jusson! Még csak az hiányzik hogy elkezdj segítségért kiáltozni.
A lány megrázta a fejét, jelezve, hogy nem fog sikítani, de a parancsnok nem törődött vele. Amikor kiszálltak a felvonóból, Irons továbbra is Isabellre irányította a VP-70-es csövét, és beráncigálta őt az irodába, majd onnan egy nagyobb termen át egy kicsi szobába terelte. Az majdnem teljesen üres volt. Csupán egy kandalló, egy szék és egy régi poros láda alkotta a berendezést. A kandalló párkányon néhány irat hevert.
- Ülj le! – parancsolt rá Isabellre, aki rögtön engedelmeskedett. A rendőrfőnök úgy vélte, most már senki nem hallhatja őket, így hát egy rántással letépte a tapaszt Isabell szájáról.
- Mit akar tőlem? – kérdezte a lány a száját tapogatva. – Miért tart fogva? Vissza szeretnék menni a többiekhez!
- Velük nem vagy biztonságban. Nem bízhatsz meg bennük! Nem bízhatunk senkiben! Az Umbrella bizonyára már elküldte a kémeit hogy nyomozzanak utánam!
- Szóval igaz? Tényleg az Umbrellának dolgozott?
- Ugyan dehogy! Félreérted. Én csupán fedeztem az egyik dolgozót egy bizonyos ügyben. De mostanra bizonyára már rájöttek, és csak idő kérdése hogy megtaláljanak. Ráadásul Sherry itt van az épületben, ami azt jelenti hogy... – hirtelen elhallgatott. Isabellnek nagyon rossz előérzete támadt.
- Csak nem William Birkinnek falazott?
A parancsnok megrándult a név hallatára. - Tessék?
- Sherry apja William Birkin. Az egyik legjobb kutató.
- Mégis honnan veszed hogy közöm van hozzá?
- Az előbb említette Sherryt. Nézze nem vagyok hülye. Tudom hogy valami nagyon mocskos ügybe keveredett, aminek köze van William Birkinhez. És az alapján ami az elmúlt napokban történt, arra következtetek, hogy ez a bizonyos dolog, ami miatt fedezte őt, nem más mint...
- A G-vírus – fejezte be a mondatot helyette Irons.
- Na látja, ezt például nem tudtam, hogy a vírust így hívják.
- Nos tulajdonképpen, ami zombivá változtatja az embereket, az a T-vírus. A G egy egészen új találmány. Erről nem szabadna beszélnem neked... Na de most már úgyis mindegy. Gondoltam hogy sejtesz valamit. Már csak ezért sem engedlek vissza a többiekhez!
- Miért, talán azt hiszi hogy ők az Umbrella emberi és magát keresik? – mondta Isabell nevetve. – Maga paranoiás!
- Te ezt nem érted! Részben felelős vagyok ezért a katasztrófáért ami történt! És az Umbrella szemmel tart engem, amióta először kapcsolatba léptem Birkinnel, ebben biztos vagyok! A vállalat mindig is fizetett, hogy ne vegyem észre a kutatásaikat. De amikor jött Birkin, minden megváltozott. Barátok lettünk, és megkért, hogy senkinek ne szóljak legújabb találmánya, a G-vírus létezéséről. Attól félt, hogy az Umbrella idő előtt elveszi tőle, mielőtt befejezné a projektet. Tartottam is a számat, természetesen nem ingyen! Valószínűleg az Umbrellának is feltűnt hogy valami nincs rendben William körül, és tudták hogy gyakran lépett velem kapcsolatba. Így hát elkezdtek engem figyelni. Ügyesen csinálták, mert sosem vettem észre, de éreztem... tudom! Mindent tudnak rólam. Most is figyelnek! És ezért a húzásomért el fognak tenni láb alól! Elveszik a hatalmamat, a vagyonomat... mert ők megtehetik, a világ leghatalmasabb cége bármit megtehet!
- Ugyan már – fintorgott Isabell – szerintem túlreagálja a dolgot. Nem hiszem hogy ezért meg akarná öletni magát a vállalat.
- Dehogynem! Hiszen elárultam az Umbrellát. Ez talán nem elég ok? Pénzeltek engem, de én közben információkat hallgattam el előlük, aminek katasztrófa lett a vége! Ha nem tudnád a T-vírus Birkin miatt szabadult ki. Ha én nem hallgatok a kutatásairól, ez soha nem történik meg!
- És hogyan történt ez a baleset?
- Baleset? Nem mondanám annak! Mint azt már említettem az Umbrella fényt derített a G-vírus létezésére. Ezután egy ismeretlen szervezet megpróbálta ellopni. Hogy megakadályozza őket, William kiengedett néhány T-vírus fertőzött kísérleti alanyt. Ekkor kezdődött a katasztrófa. Azok a teremtmények a labor dolgozóit is megfertőzték, illetve megölték. Akik valahogy kimenekültek, elterjesztették a vírust az utcákon. Aztán maga az Umbrella támadt Williamre, úgy döntöttek hogy náluk jobb kezekben lesz a G-vírus. Nagy jövőt láttak benne a biológiai fegyverek létrehozása terén, a pénzről nem is beszélve. Kommandósokat küldtek a laborba, ahol Birkin dolgozott. De ő természetsen nem volt hajlandó átadni a főleg G-vírus mintákkal teli táskát, így... azok a rohadékok lelőtték őt! William pedig utolsó erejével valahogy magába fecskendezett egy G-vírus mintát, és hatalmas szörnyeteggé alakult.
- Ezt nem mondhatja komolyan! – Isabell megdöbbent a hallottakon. Azt tudta hogy a vírus valahogy kiszabadult a laborból, de idáig a részletekről fogalma sem volt.
- De igen. Borzalmas, de ez történt. Miután William átalakult, a kommandósok után iramodott, és egytől-egyig lemészárolta őket. Hozzájutott a vírusokkal teli táskához, és magába tömte a többi vírust is. Jónéhány fiolát eltaposott véletlenül. Ezek odavonzották a patkányokat, akik végül az egész városban elterjesztették a T-vírust – mert hogy az is volt a táskában. Még az a szerencse, hogy a „G” nem fertőz harapás, illetve levegő útján. Máskülönben az emberek is olyanná váltak volna mint William... amibe jobb bele se gondolni.
- Ez egyszerűen hihetetlen – csóválta a fejét Isabell. – Tisztára mint valami horror filmben.
- Akkor remélem most már megérted, hogy miért nem engedhetlek el. Hogy miért nem bízhatunk meg senkiben. Apád a legjobb barátom volt, így hát kötelességem vigyázni rád. –
Isabell rosszalló pillantást vetett rá – De hát ők a barátaim! Semmi közük az Umbrellához!
- Nem kockáztathatok – felelte Irons. – Ha a szörnyeknek nem sikerül, akkor magam végzek velük. Ahogy eddig is tettem a többiekkel.
Isabell nem akart hinni a fülének. – Azt akarja mondani hogy már megölt másokat?
Ekkor eszébe jutott a fejbelőtt holttest, amit éjszaka látott a S.T.A.R.S. irodánál.
- Meg kellett tennem.
- Teljesen megőrült? Én egy perccel sem maradok itt tovább! – Fel akart állni a székről, de Irons ismét rászegezte a fegyvert.
- Nem mész sehová!
- Ezt nem teheti velem! És nem ölheti meg a barátaimat! Ők is ugyanúgy áldozatok mint én! Csak ki szeretnének jutni a városból.
- Nem számít. Senki sem juthat ki innen élve. Nem tudódhatnak ki a történtek!
- De hát ők nem is tudnak semmiről!
- Épp eleget tudnak ahhoz, hogy gyanúba keverjék az Umbrellát, és engem. Sajnálom de nem kockáztathatok.
Isabell arcán könnyek gördültek le. – Engedjen el!
- Ha elengedlek, téged is meg kell hogy öljelek.
- Hát csak próbálja meg!
- Isabell, nem akarom hogy bajod essen! Apád is egyetértene velem.
- Egy perccel sem akarok több időt magával tölteni! – üvöltött Isabell magából kikelve. – Mégis mi a fenét képzelt? Először elkábít, aztán molesztálni kezd! Hát inkább a halál! Nem fogom tétlenül nézni ahogy lemészárolja a barátaimat. De különben is... vannak fegyvereink. És biztos lehet benne, hogy mi előbb fogjuk lepuffantani magát ha a közelünkbe merészkedik!
Irons erre nem mondott semmit, csak mosolygott. Ugyanazzal a hátborzongató, jót nem igérő, őrült mosollyal, amit Isabell már látott párszor. A lány nem bírta tovább cérnával, és mit sem törődve a rá szegeződő pisztoly csővel, kirohant a teremből. Irons nem lőtt, nem mozdult, csak mosolygott továbbra is magában. Végül is nem bánta hogy így alakult. Arra gondolt, milyen élvezet is lesz majd a vadászat...

Quentin a két holttest mellett állt az udvaron. Soha nem találkozott Christine-nel, de valahogy mégis lesújtotta a kabáttal letakart test látványa. Steve elmondása szerint a lány alig lehetett tizennyolc éves. Odébb sétált a másik holttesthez. Egy számára ismeretlen férfi volt az. Aztán tekintete a szamurájkardra siklott. Felemelte a földről, és tüzetesebben is szemügyre vette. A kard pengéjére három koronát véstek. A markolaton pedig egy gravírozott szöveg állt: Három Császár Szövetség. Quentinnek erről eszébe jutott egy interneten látott hirdetés: „Csatlakozz a klubhoz és tegyél szert isteni erőre!” A klub, amely a Három Császár Szövetség nevet viselte, tulajdonképpen önvédelmet oktatott, vallási szertartásokkal egybekötve. A fő harci eszköz természetesen a szamurájkard volt. Tagjai többnyire fanatikusak voltak, akik valóban azt gondolták, hogy ha elvégzik a tanfolyamot, isteni hatalmat kapnak. Persze ennek az elgondolásnak is megvolt az alapja. A japánok ugyanis a szamurájkardot égi eredetűnek tartják. A mitológia szerint, Susano-o viharisten miután legyőzte a nyolcfejű sárkánykígyót, egy kardot talált annak farkában. Ennek a kardnak Kuszanagi no curugi, „Fűkaszáló kard” volt a neve. A kard továbbá a három császári koronázási ékszerek egyike. A klub valószínűleg erről kapta a nevét. És úgy tűnt, valaki nagy fantáziát látott ezekben a fanatikus emberekben, és felfogadta őket bérgyilkosnak...
Quentin felsóhajtott, és távolabb sétált a testektől. Elővette a rádiót, és megpróbált ráhangolódni egy csatornára. Nem sokára egy mély férfi hang recsegett a készülékbe.
- Itt az L.A.P.D. ! Halljuk önt! Kivel beszélek?
- A nevem Quentin Zahn, segítségre van szükségem!
- Vettem Mr. Zahn. Kérem adja meg a helyzetét!
- Az R.P.D épületében vagyok Racccon Cityben. A városban.... járvány tört ki. Nincs időm elmagyarázni, de jó lenne ha küldenének egy mentőcsaptatot. Itt még van néhány túlélő...
- Úgy érti hogy a járvány...
- Egy halálos vírus.
- Uram isten, de hát hogyan... ?
- Kérem, csak siessenek. Majd elmondom személyesen... De azt hiszem erre nem lesz szükség ha a városba érnek... meglátják.
- Értesítettek már valakit a történtekről?
- Nem volt rá alkalmunk. De ha valaki hívott is segítséget, nem érkezett meg. És az időnk fogytán...
- Uram, ez nagyon súlyos helyzet amit felvázolt... előbb meg kell bizonyosodnunk róla hogy igazat beszél. És engedélyt is kell kérnünk a mentőakcióra. Ha valóban egy halálos vírusról van szó...
- Csak siessenek!
- Vettem. Igyekszünk!


Lucy undorodva gázolt a sötét csatorna bűzös vizében, melyben döglött óriás póktetemek hevertek – bizonyára David végzett velük. A lány próbált aprókat lélegezni, hogy ne kelljen mélyen beszívnia a szagot. Mikor végre kimászott, futásnak eredt. A fogda folyosójáról hamar visszajutott a parkolóba. Átvágott a termen, és máris az alagsori folyosón volt. Ahogy befordult a sarkon, egyből fel tűnt neki, hogy a folyosó távolabbi végében valami nem stimmel. A falon egy óriási lyuk éktelenkedett, a továbbhaladást pedig jókora mennyiségű kőtörmelék zárta el. A kőrakás túloldalán pedig...
- Zack! Mi a fenét csinálsz te ott?
- Hogy hogy mit? Próbálom lebontani ezt a rohadt kőrakást. Esetleg segíthetnél!
Lucy odaszaladt az úttorlaszhoz, és elkezdte ledobálni a köveket.
- De hogy került ez ide?
- Ne is kérdezd – mondta Zack. – Remélem hoztál magaddal minimum egy rakéta-vetőt, mert ami innen kijött, azt nem állítja meg a puska sem.
- Miről beszélsz???
- A szörnyről. Tudod, ha most egy videojátékban lennénk, tutira ez lenne a főellenség.
- Tessék?
- Hamarosan megnézheted a saját szemeddel ha nem tűnünk el innen gyorsan, úgyhogy segíts!
A következő néhány percben némán dobálták oldalra a köveket, és imádkoztak, hogy a szörnyeteg ne tűnjön fel, mert mindketten csak egy pisztollyal voltak felszerelve. Nem sokára léptek dobogása ütötte meg a fülüket. Valaki rohant feléjük. Lucy nem láthatta a kőrakástól, de Zack hamarosan megpillantotta, ahogy az alak befordult a sarkon. Isabell volt. A törmelék-torlasz láttán felkiáltott, szemei elkerekedtek a rémülettől. Zack odarohant hozzá.
- Isabell, mi a baj...? – kezdte volna a kérdezősködést,ám ekkor észrevette a sötét folyosón közeledő alakot. Semmivel sem lehetett volna összetéveszteni azt a hatalmas testet. Az Umbrella félresikerült Nemesis kísérlete közeledett feléjük...

Már kezdett sötétedni odakint, de még nyomát sem lehetett látni a helikopternek. Egy újabb nap telt el, és még mindig nem ért véget a rémálom. Még mindig nem találtak kiutat. Az utcára életveszélyes volt kimenni. A laborba nem tudtak eljutni a kulcsok hiányában. A helyzet tulajdonképpen reménytelen volt. Ha nem siet valaki sürgősen a seígétségükre...
Jobb bele se gondolni. Mindenesetre, fel kéne menniük a tetőre. Ha a helikopter megérkezik, máshol nem fog tudni leszállni.
Valami halkan koppant a háta mögött. Quentin ijedten megpördült és egy hatalmas varjút pillantott meg a korláton. Szárnyak suhogása hallatszott, és még két varjú ült a madár mellé, aztán még újabb három érkezett. Quentin felnézett, és látta hogy még vagy tíz madár közeledik, egyenesen felé. Lassan hátrálni kezdett. Ám a varjak nem őt vették célba, hanem a két holttestet lepték el pillanatok alatt, és lakmározni kezdtek. A férfi egy pillanatra sem vette le a szemét a korláton ülő madarakról, akik vészjóslóan károgtak. Mikor végre elérte az ajtót, gyorsan kinyitotta, majd bevágta maga mögött.


- Gyertek mennünk kell! – mondta Quentin amikor visszaért Sarahékhoz. – Hamarosan itt a segítség. A tetőre kellene meni!
- Ezt komolyan mondod? – kiáltott fel Sarah.
- A los angeles-i rendőrséggel tudtam kapcsolatba lépni. Azt mondták küldenek egy helikoptert amint tudnak.
- Hazamehetünk végre? – kérdezte a kis Ashley reménykedve.
- Nahát, ez nagyon jó hír! – csatlakozott Steve is az örvendezéshez
- Gyertek, szedjük össze a többieket.
- És mi lesz Isabellel?
Quentin lemondóan megcsóválta a fejét. – Nem tudom. Remélem útközben majd találkozunk vele is.

- Siessetek már! – Sürgette Lucy a kőrakás túloldalán rekedt Zacket és Isabellt, miközben ő is dobálta a köveket amilyen gyorsan csak tudta. Egy nagyon szűk rést már sikerült csinálniuk.
- Zack, te itt már átférsz, menj, gyorsan! – mondta Isabell a fiúnak, majd kinézett a saroknál elkanyarodó folyosóra. A szörny már nagyon közel volt.
- De hát... Nem foglak itt hagyni!
- Kénytelen leszel! Miattam ne aggódj – felete Isabell, és elővette a hátára akasztott Remingtont, amit még Irons irodájából szerzett vissza amikor elrohant.
Zack nem látta tovább értelmét a vitatkozásnak, így hát elkezdett átmászni. Amint átért, Lucyval tovább bontották a köveket, hogy majd Isabell is átférjen. Ekkor dördült el az első lövés. A túloldalon rekedt lány elszánt arccal figyelte a közeledő lényt, és egyenesen a szívére célzott. Már ha volt neki olyan egyáltalán. A teremtmény mellkasáról azonban úgy potyogtak le a lövedékek, mint a páncélról.
[i:e29bb169a4]Ilyen nincs![/i:e29bb169a4]
- Isabell! – Quentin hangja szűrődött át a túloldalról, aki időközben odaért Sarahval, Ashleyvel és Steve-vel. – Tartsd ki! Mindjárt csinálunk helyet és átmászhatsz!
Isabell azonban ekkor rádöbbent, hogy ha sikerülne is visszajutnia a többiekhez, a szörny utánuk menne, és mind meghalnának. Így viszont megmentheti hat ember életét. Nem szabad visszamennie. A szörnynek nem szabad megtudni hogy ők is ott vannak...
- Menjetek innen! – kiáltotta a lány. – Ezzel nem tudunk elbánni. Majd én feltartóztatom, fussatok amíg nem vesz rólatok tudomást!
- Megőrültél? Nem foglak itt hagyni! – kiabálta Quentin. Aztán egy pillanatnyi gondolkodás után hátrakiáltott az öccsének – Steve, a többiekkel menjetek a tetőre! Te tudod merre kell mennni. Majd utánatok megyünk!
Steve némi habozás után bólintott. Bízott a bátyjában. Bízott abban, hogy tud vigyázni magára. Így hát a többiekkel átmásztak a hatalmas, falon tátongó lyukon, amit a szörnyeteg ütött amikor átkelt a falon. Ahhoz a lifthez jutottak, amit néhány órával ezelőtt Isabell és a rendőrfőnök használtak. Steve-nek tátva maradt a szája. Eddig fogalma sem volt arról, hogy a rendőrségen egy ilyen titkos felvonó rejtőzik. De jelenleg nem volt idő arra, hogy kiderítsék hová vezet a titkos folyosó. Beszálltak a liftbe, és hamarosan már Irons irodájában voltak. A helyiség szerencsére üres volt. Az útjuk veszélytelen volt. Egész addig, amíg meg nem érkeztek a tetőre vezető folyosóhoz...

Zack már megunta a Wcpapír gurigával játszadozást, és mivel már nem hallott semmi üvöltést, ezért kimerészkedett a wcből.
Az út visszafele beomlott.
- [i:b3dabdcce9]Marha jó[/i:b3dabdcce9]. - Mondta.
[i:b3dabdcce9]Most hogy a fenébe fogok visszajutni a többiekhez?[/i:b3dabdcce9]
Eközben a másik oldalról egy zombi támolygott oda hozzá, de Zack gyorsan elugrott onnan, és egy jól irányzott célzással fejbelőtte.
- [i:b3dabdcce9]Egyre rosszabb a helyzet.[/i:b3dabdcce9] - gondolta magában.

Isabell a szoba közepén álló hatalmas boncasztalon feküdt.
A helyiségben félhomály volt, és enyhe formaldehid szag terjengett a levegőben.
[i:7e16231b76]Miféle hely ez?[/i:7e16231b76]
A polcokon tartósító folyadékkal teli befőttes üvegek sorakoztak, melyekben felismerhetetlen belső szervek úszkáltak. A lány undorodva elfordította a fejét, és pillantása ekkor az orvosi tálcára esett: kések, bonceszközök, és egy hatalmas csontfűrész várta hogy valaki munkához kezdjen velük.
[i:7e16231b76]Azonnal el kell tűnnöm innen.[/i:7e16231b76]
Megpróbált felülni, ám ekkor rádöbbent hogy oda van szíjazva az asztalhoz. Hirtelen eluralkodott rajta a pánik.
- Hát ez nem lehet igaz! Segítség! Quentin! Steve! Valaki segítsen!
Nem érkezett válasz, nem rohant senki a megmentésére, csupán a mosdókagylóból csöpögő víz hangja törte meg időnként a csendet. Isabell tisztában volt vele, hogy ha egy zombi ilyen állapotban rátalál, nincs menekvés… Abba pedig már bele sem mert gondolni, hogy miért van szükség szíjakra egy boncasztalon… De mégjobban megrémítette a gondolat, hogy mi lesz, ha visszatér az az őrült, aki ezt művelte vele. Az utolsó amire emlékezett, hogy valaki hátulról rátámadt, és kloroformmal átitatott kendőt szorított a szája elé.
Tíz perc múlva lépések zajára lett figyelmes. Valaki közeledett. Isabell ösztönösen feszegetni kezdte a szíjakat, de persze hiába. Nemsokára kinyílt az ajtó, majd becsukódott. A lány nem tudott hátranézni, de erre nem is volt szükség, mert az illető egyenesen odasétált a boncasztalhoz.
- No lám, hát felébredtél!
- Irons parancsnok? Maga… de hát…
- Ne, ne, kérlek, szólíts Brian bácsinak, mint ahogy régen is tetted.
- Maga nem normális! Azonnal eresszen el!
- Sajnálom, de azt nem tehetem.
- Tudtam, éreztem hogy valaki folyton követ! Ezt nem hiszem el, maga az apám barátja, mit szólna ha látná hogy mit művelt?
- Az apja megkért hogy vigyázzak rád, hát most ezt teszem.
- Így, hogy elkábít, aztán leszíjaz egy boncasztalon? Ha meg akar ölni, miért nem lőtt le egyszerűen?
- Félreérted Isabell, eszem ágában sincs megölni téged. Mint mondtam, azért vagyok itt hogy vigyázzak rád. Most már biztonságban vagy. Senki nem bánthat többé. – Irons rámosolygott a lányra, de volt ebben a mosolyban valami rettenetesen ijesztő…
A parancsnok közelebb lépett az asztalhoz, és álmodozó tekintettel finoman végigsimított Isabell arcán.
- Ne érjen hozzám!
- Nyugalom szépségem, minden rendben lesz –mondta a rendőrfőnök, majd beletemette az arcát a lány hajába, és mélyen beszívta az illatát. Isabell sikított.
-Psszt. Hallgass, vagy talán azt akarod hogy megtaláljanak minket a szörnyek? Itt biztonságban vagyunk, de csak ha nem csapsz ekkora zajt. Ne aggódj, senki nem tud erről a helyről! Az én… szentélyemről!
- Szálljon le rólam maga perverz disznó!
- Miért, különben mit csinálsz, hívod a rendőrséget?
Isabell ismét segítségért kiáltott. Irons odasétált az egyik fal mellett álló fiókos szekrényhez, és elővett belőle egy tekercs szigetelő szalagot.
- Ne, kérem ne tegye ezt!
A parancsnok oda se figyelt rá. Levágott egy darabot a szalagból, és a lány szájára tapasztotta.
- A te biztonságod érdekében kénytelen vagyok – mondta. – Nahát, milyen gyönyörű vagy így!
A keze Isabell arcáról a vállára siklott, és lassan elkezdte lehúzni ruhájának vállpántját. Isabell kétségbeesetten rázta a fejét, és feszegette a szíjakat. Aztán hirtelen támadt egy ötlete. Oldalra pillantott a bonceszközös tálca felé. Egész közel volt. Ha csak egy kicsit ki tudná nyújtani a kezét…
Ekkor földöntúli üvöltés hangzott fel közvetlenül alattuk. Irons riadtan a fegyveréhez kapott.
- Ez meg mi a fene volt?
Isabell ekkor vette észre a csapóajtót a szoba sarkában, amelynek nyitva állt a fedele. A következő pillanatban pedig hatalmas karmos kéz jelent meg a padlón.
- Uramisten! – A parancsnok sietve megnyomott egy gombot, mire a lányt fogvatartó szíjak szétnyíltak.
- El kell tűnnünk innen!-
Isabell azonnal leugrott az asztalról. Eközben a karmok mellett előbukkant jónéhány húsos inda, majd egy fej, amely még egészen emberinek tűnt a szürkés-rózsaszín bőrt leszámítva, de… Azok a szemek…!
Isabell hátrálni kezdett, majd megfordult, és futásnak eredt. Az ajtó azonban zárva volt.
- Mire vár, itt akar meghalni, nyissa ki az ajtót! - akarta volna mondani Isabell, de a tapasz még mindig a száján volt.
Végül a parancsnok magához tért és sietve előhalászta a kulcsot. A teremtmény addigra már félig előmászott a lyukból, így látni lehetett, hogy az inda-szerű képződmények a hátából nőttek ki.
Irons elfordította a kulcsot a zárban, feltépte az ajtót, és mindketten rohanni kezdtek a folyosón. Épp elérték a liftet, amikor ismét felhangzott az üvöltés. Beugrottak a felvonóba, a rendőrfőnök pedig eszelősen nyomkodni kezdte a gombot. Már elindultak felfelé, amikor a szörnyeteg kisétált a boncterem ajtaján. A lény nem próbálkozott a lift használatával. Egyszerűen áttörte a falat, és az alagsori parkoló felé vezető folyosón kötött ki.
(rendben, legyen Wesker szörnye :) )

Már jó ideje ott kuporodtak, Isabellre várva. Zacknek WC-re kellett mennie. Elkért Quentintől egy fegyvert, és spurizott, nehogy becsurogjon. :)

Zack már jó ideje elment, és Lucy kezdett aggódni az öccséért.
- Hol a fenébe lehet már. - mérgelődött magában. Aztán hallottak egy pokolbeli üvöltést valahonnan nem messze tőlük.

Zack végzett. Megmosta a kezét, és ahogy letette a törülközőt, hallotta Isabell sikítását. Gyorsan kirohant, hogy megnézze merre van, ám nem látta sehol. Elindult visszafelé, amikor meghallott egy pokolbeli hangot pont elötte. Egy szörny volt elötte, de neki háttal. Gyorsan visszairamodott a klotyóba, és reménykedve vár, hogy a szörny elmenjen. (én itt arra a szörnyre gondoltam, amit wesker hívott be a kóddal. De persze lehet más is.)

- Hol van Isabell? Már vissza kellett volna érnie!
Ekkor lassan kinyílt az ajtó, és mindenki kíváncsian kapta fel a fejét. Quentin egy pillanatra megkönnyebbült, de aztán ismét görcsbe rándult a gyomra, amikor nem Isabell lépett a helyiségbe, hanem egy sötét bőrű rendőr.
- David? Mit keresel itt? – Kérdezte Steve a kollégáját. – Mi a helyzet a barikádoknál?
David megkönnyebbülten elrakta a fegyverét.
- Végre, már azt hittem rajtam kívül nincs itt egy lélek sem! Senki nincs a helyén, az ablakokat bármelyik pillanatban betörhetik a zombik!
- De hát hol vannak a rendőrök? – érdeklődött Quentin.
- Fogalmam sincs! Az elmúlt néhány órát a tetőn töltöttem. Mire leértem, mindenki eltűnt. Mi a fene történt?
- Valószínűleg Bruce volt az. – mondta Steve. – Valahogy fel kellett jönnie az alagsorból, és az egyetlen út a keleti szárnyon át vezet…
- Oké… azt hiszem jobb ha meg sem kérdezem ki az a Bruce. A tudatlanság áldás. Főleg ebben az átkozott kísértet kastélyban… Már csak abban reménykedem, hogy a kollégáim életben vannak.
- Ritát és Marvint utoljára az épület nyugati részében láttuk – szólalt meg Lucy. És még néhány másik rendőrt. - David csodálkozva nézett végig a három gyereken. Lucy, Ashley, és Zack falnak vetett háttal ültek az ajtó közelében. Ashley Lucy vállára dőlve aludt.
- No ez remek. Már azt hittem, mindenki zombivá lett. Akkor én megyek is. Örültem a szerencsének!
- Várjon! – szólt utána Quentin. – Nem látott véletlenül egy fehér ruhás, szőke hajú lányt? -
David egy pillanatra elgondolkodott. – Egy szőke lányt… á, az a szőke szépség, Isabell, aki segített nekünk a barikádoknál igaz? És… nahát, maga is ott volt vele, már emlékszem!. Nos nem, nem láttam őt sajnos. Ha látja, adja át neki az üdvözletem!
Quentin lemondóan megcsóválta a fejét – Rendben…
Hát akkor… viszlát! Ja, és ha mégis kimerészkedtek, legyen nálatok fegyver. Valami borzalmas, falakon mászkáló teremtmény garázdálkodik a folyosókon…

Ja oks, csak az egy picit messze van könyvtártól :D Nekem meg úgy tűnt, hogy David tovább ment a könyvtárból és rögtön ott termett :D

Ja oks, csak az egy picit messze van könyvtártól :D Nekem meg úgy tűnt, hogy David tovább ment a könyvtárból és rögtön ott termett :D

Srácok!!!!

nagyon-nagyon jó a teleregény. Egy buta kérdés: miért nem helyezitek át a Resident Evil könyvekhez ezt a témát, végülis valahol ez máregy tekintélyes méretű könyv :P

Köszi Yoko ! :D :umbrella:

Biohazard: folytasd légyszi, mert most nem vágom hol van David és kiknek a beszélgetését hallotta meg. :)

Srácok!!!!

nagyon-nagyon jó a teleregény. Egy buta kérdés: miért nem helyezitek át a Resident Evil könyvekhez ezt a témát, végülis valahol ez máregy tekintélyes méretű könyv :P

Srácok!!!!

nagyon-nagyon jó a teleregény. Egy buta kérdés: miért nem helyezitek át a Resident Evil könyvekhez ezt a témát, végülis valahol ez máregy tekintélyes méretű könyv :P

OFF
Hát meg kell hagyni rendesen kitett mindenki az utobbi hozzászolások nagyrésze csak OFF volt! De nagyon!
Megjegyzés: Akinek nem tetszik ne olvassa! És ami a NINjákat illeti seholsem volt ninja! :D Ami meg a szuper ellenségeket illeti emiatt teleregény a teleregény! Mig nem ötközik a normál sztorival! Ez a szerény véleményem!
ON

OFF
Hát meg kell hagyni rendesen kitett mindenki az utobbi hozzászolások nagyrésze csak OFF volt! De nagyon!
Megjegyzés: Akinek nem tetszik ne olvassa! És ami a NINjákat illeti seholsem volt ninja! :D Ami meg a szuper ellenségeket illeti emiatt teleregény a teleregény! Mig nem ötközik a normál sztorival! Ez a szerény véleményem!
ON

"My freedom is your freedom..."

David tovább figyelt mozdulatlanul a tetőn.Követnie kellet a parancsát és azt is tudta,hogy ő a rendőrség szeme.Csak ő látja mi folyik a városban és csak ő tudja értesíteni a társait ha gond van.De már nagyon nyugtalanította,hogy nem beszélnek hozzá a rendőrök és nem tudja mi folyik lent.Próbálta a rádión Hívni a szakaszvezetőt de nem történt semmi.Rezgett a készülék,nem hallott 1 szót sem a mesterlövész.Újra elővette a cigarettatartóját és kiemelt belőle 1 szál cigit.A vihargyujtó lángja feketén égett amit eloltani nem lehetett.Hosszas Gondolkodás után eldöntötte,hogy lemegy a tetőröl és megnézi mi folyik odalent.Az Eagle Eye-t Megtöltötte majd a Vállára vette,végigsimította borostás állát és el is indult a létrán lefelé.
Amint leért megértette,hogy mi is történt.Az ablakok szét voltak törve,rengeteg deszka a földön hevert.A Cigit Elszívta és a cikket a földre Fricskázta majd eltaposta.Elindult Túlélőket keresni de nem járt sikerrel.Elindult a keleti szárny felé szétnézni,de semmi érdekeset nem talált,viszont a plafonról valami undorító nyálkaféle csöpögött.Foggalma sem volt róla hogy mi lehet az,de nem is akarta megtudni igyhát továbbment az alagsorba.Itt is talált ebből a csöpögő anyagból a plafonon.Tudta hogy valamien szörnyetegé tehát jobbnak látta ha siet mert még összefutnak.Kutatott de ismét nem talált semmi érdekeset.Elindult a Parkolóba.Rengeteg kocsi állt ott.Némeik felborulva vagy és kigyulladva.Órákba telne az egész rendőrséget felkutatni ezért David gondolkodni kezdett.
-[i:b2917d825a]Gyerünk!Nem létezik,hogy 1 árva lélek ne éljen ebben a koszfészekben rajtam kívül.Így is sok idő-t elvett tőlem a keleti szárny és az alagsor felkutatása.Több időm nincs.Merre mehetnék?[/i:b2917d825a]-
Ezek a hangok hagyták el a cowboy fejét.Addig nézelődött ameddig rá nem talált 1 kinyitott csatornafedélre.
-[i:b2917d825a]Ez az!Ezt a csatornát biztosan emberek nyitották ki!A zombik nem képesek ilyemire![/i:b2917d825a]-
A bűztől ami a csatornába terjedt már rendesen szédült David.Tudta,hogy nem állhat meg pihenőre.Azok az emberek minden másodpercnél egyre messzebek lennének tőle.Furcsa Módon itt már nem volt abból a trutyiból amit a faln talált az előző helységeknél.Megnyugodott és erősen bízott abban,hogy nem fut össze semmien teremtménnyel.Csalódnia kellet ugyanis alig néhány lépés után 3 furcsa,sötét alak bukott fel a víz alól.
-[i:b2917d825a]A kis rohadékok![/i:b2917d825a]-
Mondta mosolyogva,majd az oldalához kapott.Rettenetes fegyvert húzott elő a pisztolytartóból.1 Desert Eagle volt.David Nem hibázott.Mind a 3 Szörnyetegnek a fejét célozta meg.A legközelebbi zombival végzett.Egyből fejest adott neki.Ugyanezt tette a másik 2-vel.
-[i:b2917d825a]Mikor értitek meg,hogy velem nem tudtok elbánni?[/i:b2917d825a]-
Meg volt elégedve magával és jól esett neki 1 kis Akció annak ellenére,hogy nem akart szörnyekkel találkozni Rég húzta meg a ravaszt ugyhogy nagyon jól esett neki.Szerencsére nem volt a csatorna olyan hosszú hogy Ujabb negyed óráig kelljen sétafikálni benne.Látott 1 kis fényt.Azonnal odament és nagy örömére 1 Ujabb csatornafedelet pillantott meg.Természetesen leszedte és arréblökte.Óvatosan kimászott a kis lyukon.De még mielőtt a lábára állhatott volna beszélgetést hallot.Megtöltötte a pisztolyát és halnak a hang irányába ment.

Redfield, adj egy email címed és neked is elküldöm a teleregény Word-ös változatát. (egyébként nem jön be ez a link amit adtál, azt írja h az oldal nem található vagy vmi ilyesmi)

slash.leon@freemail.hu :)

Claire, ha megkérhetlek, nekem is elküldöd a word-ös változatot?
E-mail címem: clayman325@freemail.hu
Thx előre is.

Redfield, adj egy email címed és neked is elküldöm a teleregény Word-ös változatát. (egyébként nem jön be ez a link amit adtál, azt írja h az oldal nem található vagy vmi ilyesmi)