Alapinformációk

Bizonyára minden elszánt RE fanatikussal megesett már, hogy egy unalmas órán, vagy épp egy vonaton ücsörögve felrémlett a gondolat, hogy milyen jó lenne a várakozás helyett inkább játszani egy kicsit. De ugye nem hordozhatjuk magunkkal a manapság már egyre inkább vékonyodó konzolunkat, mert ugye ilyen helyzetben áramot elég ritkán, TV-t pedig soha nem találunk. Arról nem is beszélve, hogy kevés ember elég bátor ahhoz, hogy mondjuk a Déli pályaudvar kellős közepén kipakolja féltve őrzött konzolját és játszani kezdjen. Persze ez a probléma lényegében megszűnt a Gameboy megjelenésével, bár ezzel mi, RE fanok nem lettünk túlzottan kisegítve. Egészen addig, amíg meg nem jelent kedvenc játékunk Gaiden alcímet viselő epizódja, ami végleg megoldotta a fentebb említett dilemmát.

A Gaiden ismét megmutatta, hogy a Capcom továbbra is képes nagyot és kiemelkedőt alkotni. Hiszen minden játék lelke a hangulat. A Gameboy viszont nem képes félelmetes kidolgozottságú grafikát produkálni, vagy épp életszerű hangokat kiadni kicsiny testéből. És itt nyilvánul meg a Gaiden nagyszerűsége, ugyanis a játék ennek ellenére is tudja ugyanazt a RE hangulatot kölcsönözni, mint mondjuk a Remake. A helyszínek, a gyenge minőségű zenék és a cselekmény annyira el lett találva, hogy a játék egyszerűen letehetetlen. Valamint sok rajongó álma valósul meg, mikor is a játékban Barry-t irányíthatjuk mint főhőst.

Összefoglalva, a Gaiden nem a legszebb és nem a legélethűbb hanghatásokkal ellátott Capcom játék, viszont ami ennél sokkal fontosabb, ízig-vérig Resident Evil. Ami emellett még azzal a kellemes tulajdonsággal is rendelkezik, hogy bárhol, bármikor előkaphatjuk a zsebünkből, és leereszkedhetünk a zombik világába.