GOW 2 - Kínzás mesterfokon

Hogyan kell elérni, hogy egy nagyszerű történettel, szinte tökéletes co-op-al és sokak által kedvelt és naphosszat játszott multiplayer lehetőséggel felruházott játék úgy maradjon meg sok gamer és főleg elszánt Achievement vadász emlékezetében, hogy: A legnagyobb kínlódás? A kérdés sajnos közel sem költői. A GOW 2 esetében úgy fest, hogy a programozóknak sikerül kimondottan epés választ adni.
Először mindig a rossz, aztán jöhet a jó. Ez az elvem, ami eddig nagyon jól be is vált. Pont ezért először összefoglalom, hogy mi az amiért magamban piros betűs ünnepnek nyilvánítottam a napot, amikor a GOW 2 max pontos lett, aztán rátérek, hogy mi az amit még mindig imádok a játékban, és ami miatt a következő részt is biztosan be fogom szerezni.

Multiplayer. Ebbe az egy szóba sűrűsödik minden bánatom és fájdalmam ezen patinás névvel kapcsolatban. Sokak szerint minden a laggal kezdődött. Hogy ahogy mondani szokták a nagy veteránok „nem fogott a shoti". Én ezt annak idején nem vettem észre. Persze nagyritkán bekerültem egy-egy botrányosan rossz host által kreált meccsbe, ahol volt, hogy hiába futottam el a pálya feléig, hírtelen megint a kezdő ponton találtam magam. De véleményem szerint ez nem volt túl zavaró, mivel nagyon ritkán fordult elő.
Nálam minden a shotgun megreformálásával és a fűrész használhatatlanná tételével kezdődött. Bontsuk hát ketté a dolgot.
Fűrész. Érdekes téma. A magukat profiknak beállító és szívesen így is nevezők szerint ez a noobok fegyvere. Ám érdekes módon, amíg sikertelenül próbálsz valakinek nekirontani a fűrészeddel újra és újra, ő pedig darabokra szaggat a mindenható shotgun-jával senkit nem zavarnak az ilyen noobok. Gond csak akkor van, ha a fűrészelő „lúzer" csapdába csalja a „profit" újra és újra és kettéfűrészeli. Ilyenkor aztán jön az üzenet, hogy te mekkora béna vagy, hogy fűrészelsz. Már bocsánat...A fűrész egy cheat? A fűrész egy pénzes letölthető tartalom, amit csak azok tudnak használni, akiknek elég MS pontjuk van? NEM. A fűrész ugyanúgy része a játéknak, mint a shotgun vagy bármelyik emblematikus karakter. Sokan nem tudják és nem is érdekli őket, hogy a profi fűrészelés kifejlesztése legalább olyan időigényes és precizitást követelő, mint a shotgun használatát mesterfokon űzni. Ezt az első részben nagyon is jól lehetett alkalmazni. Annak idején amíg meglett a tízezer killem rengeteg nagyon szép sikert arattam, a lancerrel. Mert tudtam, éreztem mi az a távolság, amiből még lőni kell és mikor kell beröffenteni a pengét. Megtanultam hogyan kell valaki könnyű, menekülő prédát imitálva szűk helyekre csalni majd ott a már járó fegyverrel rárontani. Megrögzött shotgunt használókkal volt számos párbajom ami egyszer az ő, másszor az én javamra dőlt el. A fűrészelésben véleményem szerint semmiféle noobság nincs. Az egyetlen gond az vele, hogy időnként meg lehet fogni vele olyan játékosokat is, akik meg vannak győződve róla, hogy ők fingják a Passzát-szelet és az égvilágon senki sem képes leszámolni velük és a drága sörétesükkel.

Na ez rögtön véget ért a második résszel. A shotgun ugyanis itt már úgy „fog", hogy gyakorlatilag sok lépés távolságból is könnyebben földre lehet vele vinni valakit, mint az elvileg pontosabb gépfegyverrel. Emellett bevezették ama elmés megoldást, hogy ha fűrésszel a kezedben lövés ér, a fűrész nem csak leáll, de nem is tudod egyből újraindítani, amit a karakter látványos vállrángatása jelez. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy gratuláljak az EPIC-es fiúknak. A célt sikeresen elérték, a fűrész immár teljesen használhatatlan és maradt a shotgun egyedüli használható alapfegyvernek. Többször eszembe is jutott, hogy miért nem adják a következő résznek a Shotgun Duel nevet? Lehetne a storyban egy csavar, hogy mondjuk a gonosz locustok minden fegyvergyárat megsemmisítettek, egyet leszámítva. Így a COG-nak nem maradt más választása, mint csakis sörétesekkel folytatni a harcot. Minek ide a rizsa? Úgyis csak a shotgun-ról szól az egész multi. Így legalább a programozók is hamarabb élvezhetik jól megérdemelt szabadságukat, mivel nem kell egy csomó használhatatlan fegyvert leprogramozniuk az egyetlen isteni eszköz mellé. Ki tudja? Végülis még nincs kint a következő rész, talán a fejlesztőket is izgatnak hasonló gondolatok és meglehet, hogy engednek is a kísértésnek. Meglátjuk...
A fentieken viszonylag hamar sikerült túltennem magam, hiszen a folytatás tartalmazott egy horda nevezetű kiváló játékmódot, ahol legkedvesebb barátaimmal csapatban irthattam az egyre nagyobb és erősebb hullámokban ránk rontó ellent. A néhány alap multis Achievementet meg összeszorítva a fogam gyorsan letudtam. De a történet sajnos itt még nem ért véget. A zsigereimben érzem, hogy egy napos, a számítógép elől a természetbe csalogató napsütéses délutánon a következő párbeszéd zajlott le két programozó között, az egyszerűség kedvéért nevezzük őket John 1-nek és John 2-nek:

John1: Bazd meg! Kiestünk a világ első 10 legtöbbet multiban játszott játéka közül.

John2: Ember, ha a főnök ezt meglátja, kirúg a picsába. Mit csináljunk?

John1: Hát, lehet hogy ha kijavítatnánk az embertelen lagot, ami van a játékban akkor megint kedvet kapnának hozzá a rajongók...

John2: Te teljesen hülye vagy. Az több hét kemény munka. Ráadásul napi akár 8 órában is, amikor nem tudunk hamarabb hazamenni.

John1: Mondasz valamit, akkor ezt hagyjuk.

John2: Jó, hogy hagyjuk! Várj! Remek ötletem támad.

John1: Na. Micsoda?

John2: Rakjunk a játékba XP rendszert meg rangokat. És egy Achievementet, amiért el kell érni a 100-as rangot.

John1: És azt mennyi idő alatt lehetne megcsinálni?

John2: Hát legyen, mondjuk 6 millió XP a százas szint határa. Vagy inkább 7. És mondjuk egy átlagos meccsen olyan 1000 pontot lehessen összeszedni.

John1: Te mekkora koponya vagy. Még 2020-ban is ezt fogják játszani.

John2: Pontosan. Ráadásul két nap alatt leprogramozzuk, várunk egy hetet, hogy felfusson és már vihetjük is a főnöknek az eredményt.

John1: Rendben, de csak holnap kezdjük el csinálni. Már délután 2 is elmúlt, reggel 10-kor már bent voltunk. Elfáradtam, szerintem menjünk haza, holnap meg majd melózunk.

John2: Igen igazad van, hozom a kabátom.

És így megszületett az ezerszer átkozott 100-as szint. A 100-as szint, ami ugye egy profi GOW-osnak kötelező volt, a 100-as szint, ami a magamfajta Achievement vadásznak szintén kötelező. Első formájában azonban szinte a lehetetlennel vetekedett az elérése, hiszen csak multiban lehetett pontokat gyűjteni, ott azonban az olyan játékosnak mint nekem, aki egész életét nem a shotgun használat tökéletesítésére tette fel, vajmi kevés esélye volt bármilyen eredményt is elérni.
Aztán idővel kicsit lazultak a szabályok és már a hordáért is járt XP, bár nagyon kevés, de legalább agyvérzés és „Fucking chainsaw noob" üzenetek nélkül tudtam pontokat gyűjtögetni, ám a végcél még mindig elérhetetlenül távolinak bizonyult.
Valószínűleg sokan lázadtak az új Achievement ellen, mivel ahogy telt-múlt az idő egyre szaporodtak a többszörös XP-vel kecsegtető események, egészen napjainkig, amikor is a fejlesztők már 20-30X-os hétvégékkel kecsegtetik azokat, akiknek még mindig hiányzik a végső eredmény. Azonban az ilyen eseményeken még így is végtelen sok, szinte végtelennek tűnő hordát kellett lejátszanom ahhoz, hogy végre elérjem azt az átkozott három számjegyből álló szintet. Csak az segített, hogy ebben nem egyszer rengeteg segítséget kaptam Túlélő barátaimtól és folyamatosan tartottuk egymásban a lelket, amit utólag is nagyon köszönök nekik.
Összefoglalva: Soha ebben a büdös életben nem akarok egyetlen percet is multizni GOW-ban. Ha kijön a 3. rész a multi részt minél gyorsabban letudom majd és sűrűn imádkozom majd a Mindenhatóhoz, hogy ne legyen újabb 100-as, vagy az újítás kedvéért esetleg 1000-es szint benne. A „Nincs kedved kicsit multizni GOW 3-ban?" kérdésekre viszont azonnali és bevett lesz a „NEM" válasz, ami alól csak az élvez majd kivételt, mikor valamelyik barátom egy Achievement megszerzése érdekében kéri segítségemet.

Ennyi mérgelődés azt hiszem egész napra elég volt. Jöjjenek azok a dolgok, amiért nagyon szívesen játszottam a GOW2-vel, amiért már most nagyon várom a folytatást, és ami miatt remélem, hogy Alex-el, Coyote-al, Andrew-val és a többi barátommal számtalanszor lesz alkalmam végigtolni a folytatás történetét co-opban vagy épp horda módban halomra ölni az emberiség létére törő locustokat, vagy épp a trailer alapján a csatában újonnan belépő undorító lényeket.
A történet és a világ. Ez az első és legfontosabb dolog, ami lenyűgöz a Gears Of War-ban. Az alkotok gyakorlatilag tökéletesen formálták meg a világot, amiben a föld alól újra és újra előtör az ellenség. Ahol az emberek nap mint nap a puszta létért küzdenek. A katonák számos apróbb győzelmet aratnak, de fogalmuk sincs honnan az ellenség utánpótlása. Életük csaták sorozata, amiben az egyetlen jutalom időnként egy kiadósabb étkezés vagy egy puha ágyban eltöltött éjszaka. Az első részben ezen világban találkozunk a Delta Squad-al, akik igazi fenegyerekekből verbuválódtak és a szinte teljesen lerombolt Sera felszínén próbálják végrehajtani a parancsnokságtól kapott küldetéseket. Kis feladatok egy kis csapatnak, egészen addig, míg rá nem bukkannak a módra, amivel végre igazi csapást mérhetnek a locustok földalatti eddig szinte teljesen ismeretlen hátországára.
Ezzel szemben a második részben ugyanez az osztag már nem elszeparáltan folytatja a küzdelmet, hanem egy hatalmas átfogó akció egyik fogaskerekeként illeszkedik az invázióba, ami a háború végével kecsegtet. Mindezt pedig színesíti az emberi szál. A kőkemény katonáknak meg kell küzdeniük saját érzéseikkel, saját démonaikkal, hinni, hogy egyszer még lehet jobb, hogy megtalálják, akit elveszítettek, hogy igen is van újrakezdés. Dominic tragédiája a második részben egy olyan mozzanat, ami még az akcióra éhes, adrenalin függő játékost is torkon ragadja és a földhöz vágja, és a könnyfakasztó jelenet után még órákig érzi a féktelen dühöt, amivel a királynő fészke felé indul, hogy elpusztítson mindent és mindenkit, aki elvette tőle azt akit mindennél jobban szeretett.
Ezek után talán nem is meglepő, hogy kíváncsian várom, hogyan folytatódik a történet, hogyan fog az események végére pont kerülni. A főhősök közül vajon ki látja majd a végkifejletet és kinek mit tartogat a jelenleg sötétbe burkolózó jövő.
Co-op. A másik ok, amiért még mindig tudom jó szívvel ajánlani a játékot. A megfelelő társsal a fent leírt környezetben úgy lehet végigjátszani a játékot, hogy az ember tényleg érzi: A túlélésben csak a társára számíthat. Hogy szinte lehetetlen a feladat, mégsem megoldhatatlan, mert van valaki melletted, akivel szembe tudsz nézni vele. A co-op szinte teljesen bug és lagmentes így tökéletesen élvezhető és ahányszor végigjátszottam különböző emberekkel, mindig kicsit olyan volt mintha egy másik történetet éltem volna át.
Horda. És ha már kimerülni látszik a kampány által nyújtott varázs, még mindig ott a horda mód. Stratégia, taktika, csapatmunka. Ez mind szükséges ahhoz, hogy eljuss az első, szinte nevetséges hullámtól egészen az utolsó ötvenes számot viselőhöz, amibe néha még a legkeményebbek bicskája is beletörik. Számos ehhez tartozó Achievementet csináltam nagy örömmel és elszántással más és más csapatokkal és GOW 2-es pályafutásom végéig nagyon szívesen segítettem be bárkinek, akinek még hiányzott valami ilyen téren. A horda egy nagyszerű játékmód, ami a multit hozzám hasonló mértékig gyűlölőknek is kellemes mégis izgalmas kikapcsolódást kínál a legjobb barátok társaságában.

Mindent összevetve próbálok csakis a játék történetére és világára emlékezni. Újra és újra felidézni az eseményeit, és erről beszélgetek legszívesebben az ismerőseimmel is. Nem gondolok a multiban szerzett rossz tapasztalatokra és elhessegetem a gondolatokat, amik azt igyekeznek taglalni, hogy a következő rész kapcsán vajon mivel kívánnak keserű szájízt elérni nálunk a fejlesztők.
Engem csak az érdekel, hogy mi lesz a véres háború végkimenetele. Mi lesz kedvenc szereplőmmel Cole-al, vajon megéri a történetet lezáró képkockákat? Dominic gyógyírt talál a lelkét felesége elvesztése miatt mardosó fájdalomra? Marcusnak sikerül megismernie apja hagyatékát? Lesz közte és a szőke Anyja között valami? Megmenekül a Sera? Vagy a szintén a föld alól előtörő új ellenség mindent és mindenkit eltöröl, ami az útjába akad? Ez még mind rejtély. Egy biztos, ha eljön az ideje újra a Delta Squad-ban a COG elszánt katonájaként fogok küzdeni a túlélésért, a társaimért, a jövőért. Mert mindig hajnal előtt legnagyobb a sötétség...