Fehérvári Vigasságok - Lecsófesztivál

Székesfehérváron immár népi hagyománynak számít az évente megrendezésre kerülő lecsófesztivál. Ezen a napon Székesfehérvár apraja nagyja kivonul az utcára, hogy bográcsban elkészítse ezt a jellegzetes magyar ételt, ezzel is tisztelegve a lassan feledésbe merülő népi hagyományok előtt. Idén négyszáznál is több lecsófőző vett részt a rendezvényen, ami rekord mennyiségnek számít az előző fesztiválok részvételi arányához képest.

A rendezvény lebonyolításához lezártak egy igen hosszú négy sávos útszakaszt, mely ezúttal nem a zajos autóknak adott felületet, hanem a négyszáz bográcsnak, kondérnak, és az annál is több sörpadnak. Ez a nap a szórakozásról szól. Hagyományőrző egyesületek műsorai, sörsátrak, és finom illatok várták a fesztiválra kilátogató éhes szájakat. A rutinos résztvevők már nem csak lecsót főztek, így az ínyenc falatokra vadászó szerencsés jelöltek bele kóstolhattak egy-egy mesterien megalkotott halászlébe, vagy frissensült pecsenyébe is. 

Úgy gondoltuk, hogy idén a megannyi résztvevő között a Túlélők Közössége is képviselteti magát a szeptember 26-i rendezvényen. Coyote barátom, és én, már előtte egy hónappal elkezdtük a szervezést, ami nem volt könnyű feladat. A szervezés során megannyi problémát küzdöttünk le, de végül sikerült elérnünk, hogy minden készen álljon, mire a többiek megérkeznek. A lecsó alapanyagainak beszerzését az utolsó estére hagytuk, hogy minél frissebbek legyenek a zöldségek. Sajnos nem szembesültem azzal, hogy a paprika, és paradicsom ekkorra már hiánycikknek számít a városban, ezért a húsz főre tervezett alapanyagokat összesen 8 darab szupermarketben sikerült csak megvásárolnom. Mindegyik boltban körülbelül fél kiló paprikát sikerült beszereznem.

Galériánk megtekintéséhez kattintsatok a képre!

A kelést szeptember 26-án 5:15-re időzítettük, mert szerettük volna, ha minden készen áll, mire a csapat többi tagja megérkezik. Fél hétre sikerült elfoglalni a helyünket, ekkor még be tudtunk menni autóval a helszínre. Coyote felállította a bográcsot, én pedig letöröltem az asztalokat. Amikor elkészültünk elindultam a vasútállomásra, mert Chris, Carlos, és Ani egy reggeli vonattal érkeztek, hogy nekünk tudjanak segíteni. Mire visszaértünk, Coyote már átvette a három kilós cipót, amit a rendezvényszervezőktől kaptunk, és a munka előtt jó ízű zsíros kenyér falatozásba kezdtünk, hogy ne éjgyomorral dolgozzunk. Miután megettük a kenyeret pirospaprikával, és hagymával, Ani-val neki kezdtem összevágni a hét kiló paprikát, és három kiló paradicsomot, e közben Carlos, és Coyote beizzította a tüzet, majd feltettük főzni a lecsót. Elérkezett az ideje, hogy kimenjek a többiek elé a vasút állomásra, így háromnegyed tíz körül el is indultam Chris társaságában. Közben kiderült, hogy Eddy barátunk nem arra a vonatra szállt, amire Leon, Kriszta, Andrew, és Emberfiú, ezért erősen aggódtam, nehogy Sülysápon kössön ki. Aggodalmam alaptalan volt, mert Eddy előbb célba érkezett, mint a többiek.

Galériánk megtekintéséhez kattintsatok a képre! 

Mindenkit üdvözöltem amolyan jó füstszagúan, és visszaindultunk a fesztivál helyszínére, ahol addigra már több ezer ember tartózkodott. Coyote közben elkészítette a lecsót, így az éhes csapat rögtön asztalhoz ülhetett, hogy elfogyassza az első kör fehérvári lecsót, a'la Coyote. Miután kiürült a bogrács úgy gondoltuk, hogy nekiállhatunk elkészíteni a második adagot, így ismét főzésbe kezdtünk. A többiek elmentek körülnézni, Chris barátunk még a sörivó versenyre is benevezett, de sajnos nem sok esélye volt a fehérvári szivacsok ellen, így végül nem sikerült helyezést elérnie, de egy fantasztikus élménnyel mindenképpen gazdagabb lett.

Galériánk megtekintéséhez kattintsatok a képre! 

A nap folyamán jókat beszélgettünk, és szembesültünk azzal a ténnyel, hogy jó társaságban csak úgy repül az idő. A lecsófőző verseny eredmény hirdetésére (melyre csapatunk is benevezett) este fél hatkor került sor, de a többi rutinos résztvevő felvilágosított bennünket, hogy ha nem juttatunk el egy fél disznót, és két kopasz kacsát a zsűrinek, akkor bizony kevés esélye van a győzelemre egy egyszerű halandó csapatnak. A jóslat bevált, mert nem értünk el helyezést, mi azonban nem bánkódtunk emiatt, mert magunk miatt vettünk részt a fesztiválon, magunknak főztünk, és nem másoknak. A lecsónk osztatlan sikert aratott azok között, akik megkóstolták.

Este háromnegyed hétkor elérkezett a búcsú ideje. Összepakoltuk a bográcsot, és a holmiijainkat, majd elköszöntünk egymástól. Ismét sikerült egy olyan rendezvényen részt vennünk, ahol fergeteges volt a hangulat, és jól éreztük magunkat. Jövőre talán majd a többi túlélő is kedvet kap hozzá, hogy részt vegyen velünk, ezen a hagyományőrző fesztiválon.