Just Cause 2 playtest

Akció. Nem is olyan rég az amerikai stúdiók még ontották az akciófilmeket, amikben a főhős fegyvere sosem fogy ki, hiába lőnek rá tízen, végül ő kaszálja le őket, és persze az alkotás végére sikerül meghódítani az általában alulöltözött főhősnőt is.

Azt hiszem, ennyiből már bárki könnyedén beazonosíthatja a műfajt. Persze a túl sok akció egy idő után unalmas lesz, de valljuk be. Egy igazán hosszú nap után akármilyen nagy műkedvelő valaki, akkor sincs túl sok kedve egy olyan filmhez, amiben az első 10 perc után elveszíti a fonalat, csak mert kiment pattogatott kukoricáért a konyhába. Néha kell az akció, a tömény, adrenalin pumpáló pörgés. Nos a Just Cause 2 pont ezt nyújtja, amit a CD projekt jóvoltából a tegnapi napon volt szerencsénk kipróbálni.

A játék első részében két dolog volt. amit még a legkritikusabbaknak is el kellett ismerniük. Először is a játék grafikája leírhatatlanul gyönyörűre sikerült. Több tucat óra után is érdemes volt egy helikopterrel felszállni a lehető legmagasabbra, majd kiugrani és ejtőernyővel siklani a felhőkön. A felkelő vagy épp lenyugvó nap percekre is képes volt elvarázsolni a játékost, aki csak ezután vette észre, hogy nyitva hagyta a száját.

A játék másik erőssége a hatalmas bejárható terület volt. Tényleg egy méretes szigetet deríthettünk fel, a legkülönfélébb járművekkel mindenféle láthatatlan fal nélkül. És persze ne felejtkezzünk el arról sem, hogy egy egész országot kellett felszabadítanunk a zsarnokság alól, egyszemélyes, megállíthatatlan szuperügynökként.

A második rész kis túlzással ott folytatódik ahol az első abbamaradt. Mivel főhősünk Rico egyszer már sikeresen döntött meg egy kormányt, ismét rá esik a választás, mikor komoly problémák támadnak egy Panau nevű szigetcsoporton, hogy rendet csináljon. Illetve ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor káoszt, hiszen a folytatásban ismét a gerillák csapatát erősítjük.

A történet ugyan nincs túlbonyolítva, azonban mindig képes újat mutatni. Van, hogy egy épp atomjaira robbanó épületről vetjük a mélybe magunkat, máskor pedig egy kilőtt atomrakétát kell levadásznunk minél gyorsabban. Mindehhez az első résznél sokkal komolyabb fegyverarzenál áll a rendelkezésünkre. Sőt, fejleszthető fegyverarzenál. A játék során lehetőségünk van alkatrészeket gyűjteni, amik segítségével idővel módosíthatjuk felszerelésünket, még hatásosabb gyilkoló alkalmatosságokat hozva létre.

A fegyverek mellett a lehetőségek száma is nagyban növekedett. Rico a karján lévő csáklyával immár szinte bármire képes felkapaszkodni. Repülőre, száguldó autókra, oszlopokra. De a kábelt használhatjuk akár arra is, hogy tereptárgyakat vágjunk ellenfeleinkhez, vagy, hogy szobrokat döntsünk le talapzatukról.
Mindemellett a felkelők már nem csak a videókban biztosítanak minket odaadó támogatásukról, hanem aktívan részt vesznek az oldalunkon az egyes városok, bázisok lerohanásában, ami a tömérdek ellenfélre figyelemmel, nem kis segítség.

A Just Cause 2-ben egyértelműen tovább nőtt a teljes szabadság érzése, és immár a lehetőségeink tényleg végtelennek tűnnek.

Összefoglalva, a játék pont azt nyújtja, mint a 90-es évek akciófilmjei. Véget nem érő pörgést, folyamatos feszültséget, és persze rengeteg száguldást, lövöldözést, robbantást. Akinek egy kicsit is bejött az első rész, az a folytatást biztosan imádni fogja. De jó szívvel ajánljuk azoknak is, akik szeretik behúzva tartani a jobb triggert.