Aliens Versus Predator playtest

Néhány napja szerkesztőinknek, valamint több lelkes Túlélőnek is alkalma nyílt tesztelni az Aliens Versus Predatort a CD projekt jóvoltából. Több órányi kőkemény rettegés, menekülés, vérontás és persze vadászat után kijelenthetjük, a folytatás maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

Ami talán először feltűnik az a nagyszerűen kidolgozott grafika. Na persze nem a sötét járatokra vagy az árnyékos folyosókra gondolunk elsősorban, hanem a felszíni ütközetek közben elénk táruló tájakra. De más helyszínek kidolgozottságára sem lehet panasz.

Az Alien fészkek pont olyan gyomorforgatóan undorítóak, mint a filmben, és a játékos már a puszta ott tartózkodástól kezdi fokozatosan egyre kellemetlenebbül érezni magát. De említhetnénk a kihalt katonai bázisokat is, ahol minden egyes szellőzőakna vagy sötét sarok egy ránk leselkedő ellenfelet rejthet. Már persze ha nem épp mi gubbasztunk ott alienként egy idegesen a folyosót kémlelő katonára lesve.

Na igen. Még a grafika bemutatásánál is nehéz elszakadni az AVP 2 hangulatát idéző elemektől. A játéknak ugyanis vitán felül ez a legnagyobb erőssége. Tengerészgyalogosként az Alien filmekből már jól ismert mozgásdetektorral a kezünkben kell megpróbálnunk életben maradni. Ezt azonban nem könnyítik meg az idegborzoló zajok, amik általában az ellenfelek feltűnését előzik meg, és előfordul, hogy jobban kikészítik az eleinte még elszánt játékost, mint a lénnyel való konkrét küzdelem.

De említhetnénk a Predator kampányt is ahol egy igazi vadász bőrbe bújhatunk. Az AVP 2-ben épp egy beavatás előtt álló ragadozóéba. De még így is hatalmába kerít a bizsergető érzés, mikor figyeljük, ahogy néhány tengerészgyalogos élet-halál harcot vív egy szinte végeláthatatlan Alien hordával. Melyik legyen az első áldozat? Milyen fegyverrel végezzek vele? Közelről, vagy távolról? Vagy várjam meg inkább az összecsapás végét és legyen az utolsó túlélő az első trófeám? Ám hamar megtapasztaltuk, hogy higgadt és profi vadászt is érhetik komoly meglepetések.

És végül, de nem utolsó sorban itt vannak a savas vérű, éjfekete Idegenek is. Alienként szó szerint vadállatként küzdünk a fennmaradásért vagy épp azért, hogy kiszabadítsuk királynőnket bilincseiből. Lassan és megfontoltan kell haladnunk, mindig kivárva a pillanatot, hogy végezhessünk áldozatunkkal. Lőfegyverek nélkül a frontális támadások ugyan gyors és brutális halálhoz vezetnek, azonban a mit sem sejtő katonák általában mindenhol keresnek minket, csak épp a fejük felett nem.

A hangulathoz elengedhetetlen a remek mesterséges intelligencia, amit az AVP nem is nélkülöz. A katonák alakzatban szállnak szembe az alien hordákkal, ha kell rohamoznak, de ha úgy alakul visszavonulnak. Az Alienek mindig megtalálják a módját, hogy mögénk kerüljenek, vagy épp a lábunk alól előbújva vessék ránk magunkat. A predatorok pedig igazi vadász módjára csak egyetlen pillanatra tűnnek fel és sosem hibáznak.

Összességében a játékról elmondható, hogy azt hozta, amit az előző részek, de mégis mindenből egy kicsit többet, jobbat. Akik kedvelik az Alien, Predator, AVP filmeket, könyveket, képregényeket, azoknak a játék abszolút kötelező. Ha volt már, hogy elnézve egy főhős szerencsétlenkedését úgy érezted te jobban csinálnád, most itt az alkalom. Meglátjuk mi lesz, mikor az mozgásérzékelő először kezd pityegni, egy végtelennek tűnő sötét folyosón...